Nos...az ez alatti bejegyzésnél már láthattátok, hogy visszatértem. :) Egy kis nyár végi nyaraláson voltam mamáméknál. Ezalatt az idő alatt felkészültünk a csajokkal a szombati falunapra, ahol táncoltunk, hm... érdekes nap volt, a lényeg viszont az, hogy a végére nagyon jól sikerült.
Nem tudom, hogy el tudjátok-e képzelni, de pontosan ugyanabba a helyzetbe kerültem, mint Ama és Zach... na jó, azért pár apróság nem egyezik. Mi rokonok vagyunk, nem LA, hanem San Francisco közelében lévő város, és persze nem Svédország, hanem Magyarország, de akkor is 9 óra az időeltolódás, ami mit ne mondjak nem kellemes... még nem sikerült igazán beszélnem vele, mert még csak most próbál berendezkedni, de várom már azt a pillanatot, amikor elcsípem skype-on a srácot. :)
Hm... bocsi, hogy untatlak Titeket. :$
Már itt is van a fejezet... jó olvasást! ;)
Puszilok mindenkit! ♥
"Hoppá!" vagy "Na végre!"?!
Az előző fejezetek tartalmából: Amabel élvezi Delia
és a két srác szeretetét. Zach valójában szívesen megfojtotta volna a
szőkeséget, de uralkodott magán, és csak magában szitkozódik állandóan. Danny
úgy látszik megfeledkezett Amáról, és átállt ténylegesen a szőke csapatba.
Egyedül Ericet érintette meg az az igazsághullám, ami az újonnan jött amerikai
lányból kibuggyant. Vajon mit fog tenni a hír hallatán? Egyáltalán tenni fog
majd valamit? A semmittevésből rákanyarodva… vajon Molly elfelejtette a
múltkori tűzriadós esetet Amabellel karöltve, vagy tervezgetik a bosszút?
/Eric szemszög/
Utálom az amerikaiakat. Miért? Csak. Minek
megindokolni?! Egyszerűen így érzek. Ez az egész banda egy rémálom – egy
vicces, idegtépő, és kellemetlen rémálom. Az összes szereplője kikészít, pedig
nem is ismerem régóta őket – igaz, még most sem igazán. Kezdjük Amabellel! Szellemnek
nézett, oké, egy rajongótól nem is várok el többet. Elveszítettem miatta egy
fogadást. Nem mutatja meg azt az egyetlen egy szobát - fogalmam sincs, hogy
miért rejtegeti, de lemerném fogadni, hogy csak azért, hogy megőrjítsen. A
mosolyával mindenkit levesz a lábáról, de csak én látom azt, hogy egy ugyan
olyan boszorkány, mint Molly, csak nem gonosz hókuszpókusszal csalogatják
áldozataikat csapdába, hanem valami teljesen mással, a szépségükkel.
Tudom-tudom, egy kicsit lódítottam múltkor
Ama kinézetének leírásán, de egyszerűbb azt mondani, hogy ronda, mintsem hallgatni
Danny idióta mondatait, hogy meg kell szereznie és a többi. Igaz, hogy így sem
úsztam meg, de legalább csak azzal piszkált, hogy kell neki, és szerencsémre
nem bajlódott azzal, hogy lebeszéljen róla, hiszen nem is kellett, mert
eloszlattam a legelején azt a gyanúját.
Mindemellett nem csak ő van, aki az agyamra
megy, hanem még három további ember, valójában Jasonnel és Deliával nincs semmi
bajom, sőt, nagyon is szimpatikusak, csak az a Zach gyerek nem kellene ide. Egy
igazi öhm… macsó, mocsok, hólyag? Melyik illik jobban rá? Az viszont biztos,
hogy teljesen megőrjítenek a NEM barátnőjével. Ahhoz képest viszont eléggé egy
hullámhosszon, és ágyban vannak. Még hogy ezek nem egy pár, na ne áltassanak,
nem vagyok ennyire hülye!
Tegnap is miután kiderült az igazság, és
sikerült teljesen észhez térnem a kábulatból – mondhatni – nekiálltam egy
kicsit veszekedni velük. Nem vertem nagydobra az egészet, kiabálás sem volt,
szépen csendben beszélgettünk, csak a tekinteteink tudtak volna seregeket
gyilkolni – meg persze egymásét. Miért nem lehet pillantással ölni? Habár nem
vagyok vandál, és hidegvérű, egy ütés is megfelelne.
Az úgy még rendben is van, hogy a sajtó
előtt meg akarták mutatni ezt a ficsúrt Ama mellett, de hogy még Danny-t és
engem is átverjenek?! Kész pofátlanság.
Megvilágosodtam!
Már a legelejétől arra ment ki a játék, hogy
magába bolondítsa valamelyikünket éppen ezért nem tisztázta a dolgokat, mikor
legelőször beszélt a barátjáról, mondhatta volna konkrétabban is, szóval
átláttam a tervén, tehát semmi esélye véghezvinni. Danny-t pedig már nem is a
barna, hanem a szőke nőszemélytől kell féltenem. Szegény ember hajlamos hamar
szerelembe esni, meg persze kiszeretni is, amire példa volt minap is. Viszont
most lehet, hogy a legmegfelelőbb alanynál próbálkozik.
Á, inkább nem is foglalkozom velük, beleásom
magam a munkába és majd csak akkor bújok elő, amikor a kezemben tartom a
következő albumom nagy slágerét, vagy az összes dal stúdió változatát; lehet,
hogy nem kellene ennyire előresietnem, bőven elég, ha lassan haladok, hiszen
időm, mint a tenger, és rengeteg tehetségem van egy szám megírásához. Megyek és
közlöm Molly-val tervemet, majd utána meglátogatom Miát is abban reménykedve,
hogy ez idő alatt nem kell pizza mérgezésben meghalnom, na majd hivatkozom a
szomorú rajongóimra, biztosan meghatom ezzel, sőt még a gyönyörű barna igéző
tekintetemet is bevethetem. Ó jajj, azt hiszem, túl sok véleményt olvasok
magamról.
Valahogy sejtettem, hogy nem fogom a saját
lakásában megtalálni, pedig jócskán három óra felé halad az idő, ilyen tájban
kezdődnek azok az irritálóan sírós, rívós, szerelmes pillantásokban gazdag
szappanoperák, amiket előszeretettel néz. Biztosan onnan szedi ezt a hatalmas
szenvedélyt a bosszúk iránt is. Ki kellene őket tiltani az országból, mármint
nem ezeket az érzelmeket, hanem a túlbonyolított változataikat.
Van két lehetőségem, balra vagy jobbra
menjek?
Mivel már majdnem megszokássá vált, hogy
Amabel lakása a főhadiszállás, direkt nem oda veszem az irányt, hanem a
WOGreslet felé. Hatalmas nagy szerencsémnek köszönhetően mind a két lányt ott
találtam. Mia nem rég érhetett haza, mert úgy futkosott a házban, mint egy
eszeveszett őrült. Miután meglátott, felém is tett egy kört, kaptam egy puszit,
és már tovább is állt. Molly pedig ugyan úgy, mint jó magam alig bírta szemét a
lányon tartani.
-
Kész vagy már? – toporzékolt a volt
barátnőm.
-
Hova mentek? – kérdeztem kíváncsian,
mire M szólásra nyitotta a száját, de mivel nem úgy nézett ki, mint aki kedves
mondatokkal szeretne bókolni nekem, gyorsan közbe szóltam. – Mindegy, nem
érdekel annyira különösebben. Csak azért jöttem, hogy értesítselek titeket
arról, hogy elbújok.
Miát nem nagyon érdekelhette, még csak meg
sem állt, viszont Molly… először mintha valami meglepettséget véltem volna
felfedezni arcán, majd azt átváltotta a szomorúság, ami határozottan nagyon is
szokatlan tőle, majd utolsó sorban a nagyon jól megszokott ördögi vigyor. Azt
hiszem, most kell visszavonulót fújnom. Nagyon nem tetszik nekem ez a
pillantás, kezdek félni tőle. Gyengeelméjű zavarodott hülye argentin sorozatok!
-
Megtudta? – fékezett le, majd hatalmas szemekkel
barátnőjére nézett, közben pedig felém pillantgatott.
Vajon mégis mit kellett megtudnom?
Megőrülök! Nincs egy szabad, nyugodt percem sem, mindent felborít ez a perszóna.
Állandóan rettegésben élek.
-
Már honnét tudta volna meg? Semmit sem
sejt, csak fél valamitől… - a végét nem hallottam, mert suttogta, és közben még
a száját is eltakarta. Na nem mintha tudnék róla olvasni.
-
Hahó Drágaságaim! Itt állok előttetek –
mondtam teljes magabiztossággal, még akkor is, hogyha a bensőben teljesen forrt
a vérem, persze nem a szerelemtől, vagy ilyen hóborttól, hanem a félsztől. Mit
ne mondjak, megrémítenek. A háziasszonytól nem tartok, inkább a mellette álló nőszemély
feszélyez.
-
Igen, tudom, látjuk – mosolygott rám,
mire tőlem csak egy gunyoros fintor jutott az irányukba.
-
Nos, akkor én megyek is – indultam
kifelé, de pont elállta az utamat az ajtón befelé csődülő sereglet.
-
Hova mész? – kérdezte Danny már majdnem
mosolyogva.
Tudom, hogy mindig jókedvű, főleg most hogy
új célpontot talált, de most mi oka van erre? És nem csak ő furcsa, hanem
mindenki, sutyorognak, összenéznek, nevetnek, és közben engem méregetnek.
Basszus, valami nagyon nincs rendben.
-
Fel – adtam meg a tömör választ.
-
Most?
-
Ja.
-
Tévedsz, mert jössz velünk –
közelítettek a csajok, majd két oldalról karon fogtak és elkezdtek kiterelni a
barátságos környezetből.
Nem tudtam elszabadulni, előttem és mögöttem
is emberek voltak, a mélygarázsba vittek. Csak nem meg akarnak verni és
otthagyni? Erre a gondolatra felnevettem, de a kíváncsiskodó szempárokat
elintéztem egy apró fejrázással. A kocsiknál beleütköztünk még Alexbe, Edinbe,
és Kevinbe is.
Mind a hárman végigmérték a két újabb női
tagunkat, majd elismerően bólintottak egyet. Persze ezt a pipogya Zach is észrevette,
éppen ezért kezét Ama derekára csúsztatta, Danny pedig vetett mindegyik szemébe
egy pillantást, és azok már vették is az adást. Fogalmam sincs, miért röhögök
magamban, de az a tény, hogy nem az övé, és bármikor elveszítheti, nagyon
tetszik.
Se szó, se beszéd
nem kellett ahhoz, hogy elfoglalja mindenki a helyét. Összesen három autó
indult útnak, mi vagyunk a töltelékek. Molly vezet, Kevin mellette, a két másik
táncos pedig az oldalaimon. A többi utas száma magától értetődő kettő-ötös
felállásban.
[Ama
autójában: Amabel, Jason, Zach, Delia, Danny;
Molly autójában: Molly, Eric, Alex, Kevin, Edin;
Miaék autójában: Mia, Will;
elől mentek Miáék, mögöttük Mollyék, a sort pedig Amáék zárták]
Molly autójában: Molly, Eric, Alex, Kevin, Edin;
Miaék autójában: Mia, Will;
elől mentek Miáék, mögöttük Mollyék, a sort pedig Amáék zárták]
Az az igazság, hogy elmenekülhettem volna,
de már megtanultam, hogy ha hagyom magamat, előbb túllépünk ezen az egészen, remélem
nem találtak ki valami nagyon ütős dolgot. Nincs kedvem megsérülni.
Körülöttem mindenki beszélgetett, de persze,
semmi olyasmiről, hogy hova is tartunk, mit terveznek… hanem mindig lényegtelen
dolgokat hoztak fel. Nem is nagyon figyeltem rájuk, el voltam foglalva a
gondolataimmal. Miszerint próbáltam rájönni, hogy ezt a valamit mi alkalomból
szervezték meg; lehet, hogy a tűzriadós esetért kapom? Na de abban Danny is
részt vállalt! Miért csak én szívok?
Komolyan? Milyen felállásban fog megtörténni
ez az egész harc? Nem akarok veszíteni… és egyéb ilyenfajta gondolatok cikáztak
a fejemben, mikor leparkoltunk Willék után egy parkolóban. Ez nem is probléma,
inkább az zavart, hogy egy hatalmas vaskapu fölé ez volt kiírva: PAINTBALL
FIELD. Nem tudom, milyen messze vagyunk Stockholm szívétől, de elég sokat
jöhettünk, mert már nincs valami nagy mozgás, a környezet elég nyugodt, és már
innét kintről is látszik, hogy hatalmas a tér. Biztosan nem fogjuk letudni pár
perc alatt a véres - jelen esetben festékes – játszmát.
Mindenki kiszállt a járgányokból, majd még
mindig beszélgetve, és hangosan nevetgélve kinyújtóztatták elgémberedett
végtagjaikat. Minden bizonnyal csak én voltam csendben, és Molly, de ő csak
azért, mert eltűnt valahova. Gondolom elrendezi, hogy bemehessünk.
-
Oké, skacok! Hogy lesz a felállás? –
kezdett megjönni a kedvem, még a végén jól sül el.
-
A terv szerint egy mindenki ellen – na
bumm nekem. Ennyi erővel már itt a pályán kívül is ’megölhetnek’.
-
Szóval ellened játszunk? – vigyorogtam
Alexre, pedig nagyon jól tudtam, hogy ki fog egyedül lenni. Vagyis… dehogy
fogok egyedül játszani!
-
Ööö, srácok… - szólalt meg Delia
elgondolkozva, majd pár másodperc múlva folytatta – én inkább Erickel leszek! –
mondandóját tettekkel is palástolta, miszerint szembeállt a többiekkel az
oldalamon.
-
Na indulhatunk? – ért vissza Molly.
Mikor beszélt tenyereit összecsapta, majd megdörzsölte. Játékra éhes.
-
Főnök, baj van! – szalutált Kevin
majdnem teljesen komolyan. Sandén okos kislány (azért arra vigyázzak, hogy ezt
hangosan ki ne merjem mondani), csak körbe kellett pillantania és egyből
elkerekedett a szeme, közben fejét is elkezdte csóválni.
-
Ha nincs jó indokod nem kegyelmezek –
nézett az ellenszegülőre szúrósan, de azért a szemei csillogtak, tehát nem
beszélt komolyan.
-
Tehetséges vagyok – és önbizalom hiány
mentes.
-
Chh cicababa – lehet, hogy kevesebb,
mint egy napja ismerem a csajt, de ilyet nem mertem volna mondani. Magamban már
jót nevettem a lány reakcióján.
-
Na idefigyelj seggfej! Ha még egyszer
egy elkényeztetett fruskához mersz hasonlítani, esküszöm, hogy letekerem a
fejedet a helyéről! Világos? – Amabel totális ellentéte, ő csak lesütötte volna
a tekintetét.
Miközben fenyegetőzött, mutatóujjával Edin
mellkasát bökdöste, aki a villámló tekintet miatt minden egyes szúrásnál egy
lépést hátrált, majd csak egy bólintásra futotta tőle. Azt hiszem sikerült
leszerelni. Hogy én milyen jól szórakozom ma! Lehet, hogy nem is lesz vészes a
kivégzésem. Remélem.
-
Az én csajom! – ámult és bámult Danny.
Vagy inkább álmodott, mert az úgy hitelesebb.
-
Csak szeretnéd Kékszemű! – kacsintott
egyet a lány, de mégis tükröződött rajta a távolságtartás, viszont nem hiszem
hogy kibírja a dereka beadása nélkül, látszik rajta, hogy bejön neki a srác.
Hála az égnek! Fogalmam sincs mi ez a megkönnyebbülés, de jól esik. – Tehát, - nézett
végig a szempárokba – azért leszek Saade-val, mert egy ember ellen nem
élvezetes harcolni, szeretem a kihívásokat, és ő – mutatott rám – nem az. –
Köszönöm szépen, ez igazán megtisztelő. Nemtetszésemet egy horkantással
fejeztem ki, a többiek pedig dallamosan nevettek a szép napsütésben. Ahhoz
képest, hogy már beköszöntött a szeptember, még mindig meleg van.
-
Én élvezném csak ellene is a harcot, de
igazad van, Dé – blablabla Mr Izomagy.
Megállapodtunk, hogy csinálunk két csapatot,
szerencsére párosan voltunk, ezért nem kellett az erőviszonyokkal nagyon
foglalkoznunk. Viszont! Amíg sikerült megalkotni a csapatot, mindenki
összeveszett mindenkivel.
-
Én pont őt akarom levadászni, nem
rakhattok össze vele! – nehéz volt rászednem magam, de jelen pillanatban
egyetértek Zachkel.
-
Nem akarok Deliától külön lenni! – nem
kis meglepetésemre a szőke szépség is helyeselt. Danny úgy látszik jó úton halad,
és ha jól értesültem, nincs barátja, igaz, nem olyan rég szakítottak, de akkor
sem foglalt. Ez viszont azt jelenti, hogy Amabel is teljesen szabad, vagyis
lesz, miután a NEM barátja hazarepül. Ez engem miért is érdekel?! Túl nagy a
hangzavar ahhoz, hogy gondolkodjak!
-
Mindenki befogja a pofikáját! – hördült
fel a főgonosz. – Ide figyeljetek, ti nehéz felfogású banda… Ama és Eric nem
lehet egy csoportban, ezért ők lesznek a csapatkapitányok. Négy lány van, ezért
feleződünk. Én leszek Amabellel, csajok ti mentek Erickel. Danny már nem lehet
Eric mellett Dé miatt. Zach megy Erichez. Will túlságosan szerelmes,
engedélyezem, hogy Miáék csapatát alkossa. Javaslom Jasont Zach ellen. És már
csak hárman maradtatok. Ki szeretne énekese mellett maradni? – ezt gyorsan
lehadarta.
Ha jól sejtem mindenki közbe akart szólni,
de nem mertek. Pff milyen gyávák! Igaz, nekem sem tetszik túlságosan ez a
felállás…
-
Én! – szólalt meg Edin; biztosan aggódik
Delia előbbi kirohanása miatt.
-
Nem-nem, te csak maradj a másik
csapatban – reagálta le az előbb említett.
-
Oké, akkor Kevin megy Erichez. Nincs
apelláta, Gyerekek! Menjünk beöltözni, aztán már kezdhetjük is! – vigyorodott
el Molly.
[Kék csapat: Amabel, Molly, Danny,
Jason, Alex, Edin;
Piros csapat: Eric, Mia, Delia, Zach, Will, Kevin]
Piros csapat: Eric, Mia, Delia, Zach, Will, Kevin]
Nagyon remélem, hogy ez a védőfelszerelés
csak azért van, hogy megelőzzük a bajt, nem pedig azért, mert annyira fáj az a
lövedék. Annyi idő eltelt már azzal a veszekedéssel, és az öltözés sem öt
percig tartott, hogy nem csodálkoznék azon, ha már a sötétség leple alatt érne
véget a csata. Bízom abban, hogy én kerülök majd ki győztesen…
Hm… milyen közelharcnak örülnék jobban? Ha
Amával vagy Zachkel kellene megküzdenem? Nyilvánvalóan miből pasiból vagyok
örülnék egy teljesen komoly, és végzetes harcnak, persze csak akkor, ha győzök.
-
Saade?! Készen áll a csapatod? – nézett
rám kihívóan Amabel.
-
Szerinted? – villantottam rá ellenállhatatlan
mosolyomat.
-
Nem úgy néz ki – kacagott fel. Nem értem
miért gondolja azt, amit.
Vettettem hátam mögé egy pillantást, majd
teljesen átláttam a helyzetet. Teljesen ledöbbentem, ennél figyelmetlenebb embereket
nem is kaphattam volna. Mia és Will teljes meghittséggel beszélgettek
egymással, ha így folytatják, fél pillanat sem kell ahhoz, hogy mindketten
kiessenek. Delia és Zach valamin vitatkoztak, és közben a tekintetük egy
másikat figyelt, az említett emberek pedig Danny és Amabel, de a lány, közben
Edinre is vetett pár gyilkos pillantást. Kevin figyelmét pedig egy kavics is el
tudja terelni, szóval… nekünk befellegzett.
-
Srácok, egy kis odafigyelést, ha
kérhetném! – kiáltottam rájuk, nagyokat pislogva néztek rám, majd vállukat
megrántva elmormogtak egy „Oké!”-t.
-
Most már jobb a helyzet – kacsintott
kedvesen az alattam élő lány. Miért kedves?! Ne legyen kedves, mert akkor elvárja,
hogy én is az legyek. Ami totálisan abszurd, és hülye helyzet, mert nem tudok
vele kedves lenni, hiszen ellenszenves, vagyis csak akkor, amikor nem kedves.
Szeretem, ha kedves egy ember, de akivel haragban kell lennem, ne legyen az.
Apropó, túl sok volt a kedves szóból.
-
Akkor… mindenki kap tíz perc egérutat,
ez alatt kezetekre kössétek fel a kendőket, és ha kell, beszéljétek meg a
stratégiát. A játék addig tart, amíg csak egy csapat tagjai vagy tagja lesz
’tiszta’ – mondta kihívóan, de mégis kedvesen. Már megint kedves! Torkig vagyok
már vele!
Egy kis szóharc után sikerült elérnem még a
nagy veszekedés közepette, hogy a kék csapat helyett a pirosak lehessünk,
hiszen az egy népszerű szín. Na meg jó emlékeket idéz, a Popular-os fellépési
ruhám miatt.
Hátra vonulót fújtunk, és belevetettük
magunkat a rengetegbe; nem beszéltünk meg semmit, lényeg az ’életben maradás’,
és az összetartás…
-------------------
Tudom, ez a fejezet nem lett valami hosszú, és nem is mondható tartalmilag eseménydúsnak, de remélem azért nem lett nagyon borzalmas...
Sziaa drága! :))
VálaszTörlésTényleg, rövid lett ez a fejezet, de szerintem semmi probléma nem volt vele. Mindent teljesen értettem, elnyerte a tetszésemet tartalmilag és ennyi volt a nyugodt mondatom mára xd
Úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúristen *-* Kijelentem: Most ez a kedvenc fejezetem! Tudod, mennyire imádom az Eric szemszögeket... és ez valami fantasztikus! :D áh..ez még enyhe kifejezés..de nem találom rá a szavakat :) Minden sorát imádtam! De amin leginkább röhögtem, az-az volt, mikor Eric azt mondta, hogy túl sok jó dolgot olvas magáról és mikor elment Molly-hoz ilyet szól: "Csak figyelmeztetlek titeket, hogy elbújok" istenem xdddd hülye tökfej :P És nagyon tetszik a paintball ötlet is :D Ez nekem miért nem jutott soha eszembe?:$ :DD De nagyon kíváncsi vagyok a végkimenetelének ennek a játéknak :DD vajon melyik csapat nyer? Én azért reménykedem benne, hogy Saade csapata fog győzni :P Gondolom van sejtésed miért nekik szurkolók xd De..azért azon meglepődtem, hogy Eric és Zach egy csapatban kerültek.. most már végképp káosz lesz xd Na jól van, nem traktállak a hülyeségeimmel :) Tudod hogy szeretlek! ^-^ <3 Imádtam!!
ölel,Vanity
Sziaa, Vanity! :D
TörlésMintha megbeszéltük volna, hogy te nem nevezheted rövidnek a fejezeteimet. :P Szóval... shhh és írj! :D
Háááát nagyon szépen köszönöm! :D *-*
Örülök, hogy tetszik a fejezet, hihetetlenül jól esik! :)
Drágám, neked azért nem jutott ez az eszedbe, mert nálad volt rendes pisztoly is, nem volt szükséged holmi játékszerre. :P
Én is kíváncsi vagyok, vagyis hééé, én már tudom, hiszen megírtam. :D
Tudom-tudom, miért a piros csapatnak szurkolsz. :DD
Hm... tudod, nagy az erdő, bármi megtörténhet. ;)
Én is szeretlek, és örömmel olvasom minden mondatodat! :))
Puszillak♥
Szia :D
VálaszTörlésHmm.. több lépcsőbe építem fel mondanivalómat :P (ne aggódj nem maradok ilyen hivatalos XD)
1, Nagyon örülök, hogy végre hazajöttél :D És Azt szeretném mondani, hogy 21.én lesz a szülinapom, ajándékba kaphatok annak környékén egy fejezetet? *-*
2, Mindig falom a sorokat, minden egyes fejezetben, tehát, mindig rövidnek tűnik, de nekem tetszett és lehet hogy Te nem látod eseménydúsnak, de Eric sok mindent elárult ;)
3, Wáááááá, annyira szeretem Eric gondolatait :P Mikor kifejtette, hogy Mollyra borzalmas hatással vannak az argentin szappanoperák nem kicsit kaptam röhögőgörcsöt.. :D És pizzamérgezés? NEEEE! Hát mit csinálnék én e nélkül a tökfej Saade nélkül? O_O És visszavonul dalokat írni? Akkor Ama megint oda lesz érte :)) És amilyen véleménnyel van az amerikaiakról XD Nem szereti Zachit, én meg azért szeretem mert Eric nem szereti és ez így nagyon izgi XDD Hááá, Eric lebuktál, tudtam én, hogy látod, hogy Ama szép ;))
Nagyon vicces volt, mikor Ericet "elkapták" és hogy felháborodott hogy Ő is itt van XD imádom Mollyt is :D Kis boszorkány <3 -és kitérve a díjnál leírtakhoz, örülök hogy megszeretted Mollyt *-* - Akkorát vigyorogtam mikor az Edin-Alex-Kevin neveket olvastam :D Jó hogy megjelentek, és ha jól értelmeztem Edin és Dé viszonya valamelyest hasonlít Eric és Ama kapcsolatához :P Danny, megint ellenfeled akadt!!
Ki nyeri ezt a csatát? Hát... REMÉLEM MOLLY ÉS AMA csapata :D Ericet majd sajnálom ám nagyon, de akkor is :P a két boszinak szurkolok :))
Wááá imádtam nagyon :D és kérlek ne feledkezz meg az ajándékomról ;))
Puszi Jenni
Szia, Jenni! :))
TörlésAkkor én is úgy válaszolok, hogy azért tisztán lássuk a dolgokat... :D
1. Meglátom mit tehetek. :)
2. Hát... nem ígérek ennél hosszabb fejezetet, mert mondhatni a 2500 szavasak az átlag, de igyekszem ennél hosszabbakat írni. :) Igen-igen, Eric sokat elárult, és megkönnyebbültem, hogy sikerült észrevenni. :)
3. Tökfej? Eléggé. :D Visszavonul, hiszen valakinek meg kell írnia a Vol2-t. :D Ama reakciójáról még nem tudok, de amint elárulja megsúgom nektek. ;)
Igen, nos, igaznak látom azt, hogy akkor jössz rá arra, hogy mennyire is szereted azt a személyt, mikor elveszíted. Ez nálam most nem közvetlenül volt jelen, de Molly-t nagyon hiányolom Eric mellé. :)
Kaptak egy kis szerepet a srácok is, remélem nem ellenséges karakterek lesznek. :D Edin és Delia kapcsolata csak annyiban fog a főszereplőkére hasonlítani, hogy állandóan szekálják egymást, de nem vesszük el a lányt Danny-től. :D
Bármi megtörténhet, majd a következő fejezetben kiderül, hogy kik fognak győzedelmeskedni a többiek fölött. :D
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, nagy löketet adnak szavaitok fejezetírás közben! :))
Puszillak♥
Szia! Bocsi csak egy rövid komira van időm ha rendbe szedem magam kifejtem neked külön xDD...Különben tetszett kifejezetten h csak Eric szemszög volt :D és egyre jobban észre lehet venni a bizonyos dolgokat xDD és tuuudtam h itt Zach próbálja Eric-el közölni h.." héé haver ez a csaj akkor is az enyém lesz ..'' és Eric mondatát imádtam xD" viszont azt jelenti, hogy Amabel is teljesen szabad, vagyis lesz, miután a NEM barátja hazarepül. Ez engem miért is érdekel?! Túl nagy a hangzavar ahhoz, hogy gondolkodjak! xDD idióta ...szerinted mért érdekel ? -.-" pasiból van ez is :DD kíváncsi leszek mi lesz ebből a harcból :O remélem végén Ama és Erc marad de bírnám mivel Zach is tuti féltékeny lenne ...NAGYON BÍRNÁM xDDD jah és még egy dolog hol a meglepink? :O nem sikerült megcsinálni ? o.O lehet most fogsz kinyírni h emlékeztettem mindenkit szóvaaaal bocsi hihi *-* mindig ígéred h nem tűnsz el 2 hetekre most is -.-" szóval a kövit hamarabb legyél szíves :D <3 puszi :*
VálaszTörlésKukuccs, Dórii! :D
TörlésNem baj, ha rövid, minden fajta kommentárt imádok olvasni! :D
Nem tudom miért szeretitek ezeket a pasis szemszögeket, tudjátok milyen nehéz? Hiszen én csajból vagyok, át kell állnom az ellenkező nemre! Huhh... bele sem merek gondolni, milyen lenne, ha teljesen az ő agyukkal gondolkodnék. :"D Na de, a komi... Tartogat a következő fejezet meglepetést számotokra, és csak azért sem árulok el semmit sem. :$ Ne bántsd, kicsit nehéz a felfogása! :D Majd kiderül hogy mi sül ki ebből az egészből. :D Meglepi elmarad, de hozok majd másikat. ;)
Háháá, most nem tűntem el - vagyis annyira nem :$ -, tudod, hogy nem voltam itthon...
Majd jön a friss. :P Köszönöm, hogy szántál rám időt! :))
Puszillak♥
Sziaaa :)
VálaszTörlésTényleg csak kérni kell és kapunk Eric szemszöget :D Kösziii :D Imádtam, mindig imádom a gondolatait, odáig vagyok ezért a pasiért :P "Utálom az amerikaiakat. Miért? Csak. Minek megindokolni?!" - ez a mondat annyira Eric karakterére vall :D És mivel ezzel kezdted, hát.. elég sokáig tartott a folytatás mert röhögtem vagy negyed órát :P Tetszett, ahogyan visszagondolt Eric arra hogy Ama szellemnek nézte, imádtam azokat az időket mikor Amabel nyilvánvalóan rajongott Ericért :D Persze félreértés ne essék, ezeket is imádtam, csak az valami varázst adott, neki, ezért is csillant fel a szemem mikor megemlítetted hogy Eric még mindig élénken érdeklődik a Saade szoba iránt, és hogy "elbújik" valamit alkotni :D Kifejezetten jót nevettem mikor az "utálom az amerikaiakat" kijelentés után Eric kifejtette hogy tulképpen csak Zachet utálja XDD ... "Hahó Drágaságaim! Itt állok előttetek" következő félórás nevetés :P Az már felháborító, hogy Molly mennyire "semmibe" veszi Ericet, oké hogy mindig legyőzi, de ez már azért na... szegény Saade XDD És nem elég hogy sajnálom utána meg még csapdába is kerül XD Tudta Ő hogy kapni fog :P Viszont Dé meglepett :P És ő is lenézte Ericet, már komolyan sajnáloooom -halálra röhögtem magam- Molly aztán elosztotta csapatokat, Ericnek még véletlen se legyen esélye.. XD De azért én nem írnám le... lesznek neki még tartalékai :P Ki nyer? hmm.. nem tudom, de ha a többiek leadták a tippeket kívánságokat akkor én is :D Szerintem Amáék nyernek, Mollyt nehéz megverni XD de jó ember módjára a gyengébbnek XD jelen esetben Ericnek szurkolok :D ... és ha már itt tartok vissztérnék Eric gondolataihoz :P "túl sok volt a kedves szó" és ezután még kb ugyanannyiszor lemondta :D Annyira édesen ostoba hogy megzabálom, komolyan megzabálom :P És ismét elmondom, hogy jó hogy van Zachi mert helyes meg bosszantja Ericet, de Eric ezzel a kis naívan, macsósan aranyosan hülye fejével.. VERHETETLEN :D :D
Imádtam, imádtam és imádtam :D Kérleeeeeeeeek ne tűnj el megint, mindjárt suli, addig még szeretnék minimum egy részt :D Szóval ;) Hajrá!!! Mondtammár hogy imádtam? Nem tudom szóval imádtam :D
Pusziii Roxiii
Sziaa, Roxiii! :D
TörlésPontosan, általában teljesítem a kívánságokat, persze, csak akkor ha képes vagyok rá. :D
Huhh... Te, én annyira boldog vagyok, hogy sikerül egy-egy karaktert felismerhetővé tenni, pedig az írás alatt mindig úgy gondolom, hogy képtelen vagyok arra. :D
Hm... a varázs sohasem tűnik el, csak néha feledésbe merül... Remélem ezzel nem árultam el túl sokat. :D
A Saade szoba még nagyon képben van, és egyszer annak is eljön az ideje. ;)
Na igen, ez akkor van, amikor egy személy magában beszél, sőt magával - úgymond - veszekedik. :D
Tudod, az erős irányít mindenkit, és úgy néz ki, ez a személy nagyon nem Saade, hanem Sandén. :D
Elárulom, hogy ez a bosszú még nem a teljes bosszú, hiszen Eric nem egyedül harcol, lesznek itt még dolgok... :D
Az a baj, hogy amikor írok, akkor gonosz vagyok, és egy csöppnyi sajnálatot sem érzek senki iránt, csak magamban vigyorgok, valószínűleg ezért estem túlzásba, de sebaj, Eric ilyen kis gyenge marad, majd talán egyszer megférfiasodik. :D Tudom, hogy a csapatokkal nem voltam valami kegyes, mármint eloszthattam volna jobban is, de a gonoszságom megint felszínre tört, és talán a következő fejezetben csak nagyokat fogtok tudni pislogni, hogy mik történnek. :D
Imádlak! :D Köszönöm ezt a tartalmas kommentárt, ezért érdemes írni, na meg unaloműzésnek is jó. :D
Csak egyet? Én legalább kettőre gondoltam, de ha beéritek csupán eggyel, hát akkor legyen úgy. :P Imáááádlak! :D
Puszillak ♥
Szia :)
VálaszTörlésSzívem szerint írnék megint egy terjengős kommentet, de nem lenne értelme, mert csak egyetlen dolgot ragozhatnék benne folyamatosan, azt hogy: mennyire tetszenek az Eric szemszögek és hogy mennyire imádom a karakterét. Komolyan, ezekben a részekben kedveltem meg igazán őt, mert itt teljes valójában megmutatkozik az olvasó előtt :) Imádni való egy személyiség! Azt hiszem, hogy ennek a résznek köszönhetően be is előzte Zachiet a képzeletbeli ranglistámon és felállhat a dobogó legfelső fokára (bocsi, még olimpia lázban égek :D )
Kigyűjtögettem magamnak egy- két részletet és komoly következtetésekre jutottam :D
Az egyik, hogy az a sok részben vagy egészbe degradáló kifejezés, amivel Eric Zachet illette... (macsó, mocsok, hólyag, ficsúr) azt hiszem, nem igazán szívleli.
"eléggé egy hullámhosszon, és ágyban vannak... de hogy még Danny-t és engem is átverjenek?! Kész pofátlanság." - miért is zavarja ez őt ennyire? :DD ajj, ajj :)
Aztán a kedvenc beszólások, gondolatmenetek:
"Csak azért jöttem, hogy értesítselek titeket arról, hogy elbújok." - édeeees :)
"Kevin figyelmét pedig egy kavics is el tudja terelni, szóval..." - milyen kis kedves :D
Na meg, amikor Ama kedvességéről elmélkedik :D
Meg úgy igazából kimásolhatnám neked ide az egész fejezetet :) Nem tudnék olyan részletet mondani, ami ne tetszett volna :)
Ami a végén írt megjegyzésedet illeti, lehet, hogy nem volt eseménydús ez a fejezet, de remekül kompenzáltad Eric gondolotaival ezt. Őszintén megmondom, egy percig sem untam a fejezetet, sőt most ez a jelenlegi kedvenc. De ahogy ismerlek, a folytatásban úgy túlszárnyalod ezt is, és én még számtalanszor írhatom, hogy ez az új kedvencem :))
Lényeg a lényeg, imádtam és nagyon- nagyon várom a következő fejezetet! :))
Ui.: bocsi ezért zűrzavaros véleményért, keveset aludtam és most látszik meg igazán rajtam és az írásomon a kaotikus állapot. :$ Minden esetre remélem, hogy érthető voltam. Ha mégsem sikíts és elmagyarázom, mire akartam kilyukadni :$
puszi
Sziaa, Csillu! :))
TörlésOlimpia... szép emlékek. :D Hm... nem is tudom, hogy örüljek annak, hogy Eric megelőzte Zachie-t, de azt hiszem neked tetszeni fog a következő fejezet, pont ez miatt. :D (Amúgy én Zach párti vagyok. :$) Annak viszont csak örülni tudok, hogy megszeretted Eric karakterét. :))
Nos igen... a két srác nem igazán szereti egymást, de azt hiszem ez így van jól, vagyis még egyelőre. :D
Hát, hogy miért zavarja, azt rajta kívül mindenki más tudja... :D
Hihetetlenül köszönöm kedves szavaidat, feldobják éjjelemet - öhm... hajnali fél három lesz pár perc múlva. :$ Én pedig téged imádlak, amiért jössz és olvasol, és a tetejében még leírod a véleményedet is, ez maga a megtestesült mennyország (mostanában az angyalos könyveken jár az agyam :$)!
Köszönök mindent! :)))
Ui: ilyenért ne kérj elnézést, tényleg jó volt olvasni! :) Minden szavadat értettem, hiszen én sem vagyok jobb komi író. :D
Puszillak♥
Szia (:
VálaszTörlésNem meglepő módon megint imádtam a fejezetet (: Olyan jókat nevettem Amabel NEM barátján, Eric teljességgel lehetetlen megvilágosodásán, és az egészen!
Eric emlegette, hogy egy ütés is megfelelne neki... gondolom Zachet szeretné megverni nem Amát, habár, nem vagyok biztos benne, hogy megúsznák foltok és más sérülések nélkül!
Annyira árad Eric minden gondolatából a féltékenység, hogy az már fáj, nem beszélve a "kedves" gondolatra, amit vagy háromszor olvastam el mert úgy belezavarodtam (:
Molly és Ama lehet hogy boszorkányok, de legalább viccesek! Örülök hogy nem fejtették el a bosszút, így hogy többen vannak még izgalmasabb, ráadásul Edin és Dé kapcsolata vagy viszonya vagy nem tudom mije még fordulhat igen viccessé, ahogyan ez az egész "háború" is. Természetesen az Ama csapatnak szurkolok, de azért jó lenne ha Eric minél tovább talpon jelen esetben tisztán tudna maradni (:
Várom a folytatást, ha lehet minél hamarabb (:
(: Melody
Szia, Melody! :)
TörlésLehet, hogy Neked nem meglepő, de nekem nagyon is, hiszen lélegzet visszafojtva várom reakcióitokat egy-egy fejezet után, és mindig megkönnyebbülök, ha jókat olvasok. :)
Igeen, Eric Zachet szerette volna megütni, nem pedig Amát, ilyen még az eszébe se jutna, de ha mégis, ne higgy neki, nem gondolja komolyan. :D
Féltékeny, elvakította őt a zöld szemű szörny, de a legrosszabb, hogy erről neki fogalma sincs. :)
Hm... viccesek? Úgy gondolod? Akkor megnyugodtam. :D Ki felejtene el egy bosszút? Hiszen mókával és szívatással jár, ezt a kettőt mindenki imádja, még a boszorkányok is. :D
Nem tudom mennyire sikerült viccesre a fejezet, de majd Ti eldöntitek. :))
A folytatás nemsokára jön. :) Köszönöm szépen, hogy írtál, tényleg nagyon hálás vagyok Nektek ezért! :))
Puszillak♥
Sziaaaaa Ismét Adél, csak visszafelé haladok! :))
VálaszTörlésElmaradtam, és nem akarok elmaradni, szóval írok.
Borzalmasnak sosem mondanám egy fejezeted sem, sem olyannak, hogy ezt nem kellett volna felraknod. mindig történik benne valami, ami miatt imádom, de általában az egészet szoktam. :D
Eric nem tudta mitől fosson, de fosott, és csak hamar ki is derült. Olyan kedvesen vezették rá a lányok.. :D Hamar kiderült minden ott a kocsiban, szóval se gáz Eric, túl éled, még sem ölhetnek meg, hisz akkor véged. De várj, még gyorsan visszakanyaraodom, ahhoz a részhez, ami az elején volt. Eric féltékeny, ezért utálja az amerikaiakat. :D Az, hogy lerondázta Amát, akkor meglepett és fájt, mostanra csak mosolygok rajta, hisz tudjuk, és ő is tudja, hogy nem igaz, szóval tiszta ügy. :D Tetszik neki, kár titkolni, de nem piszkálom a kis édest, majd rájön! :)
A kékkel voltam, noha Eric a szereplő, aki miatt legtöbben olvassuk a történetet, de nem érdekelt. Kékek! Amúgy is mindig kék csapatba osztanak, sosem vagyok piros.
Lényegtelen. Eric csapata kissé mintha széthullóban lett volna, ami édes volt, azt hiszem, azt a részt vagy háromszor olvastam el újra és újra, nem tudtam betelni az elém felvázolt látvánnyal. :D A következő fejezetben pedig kiderült, hogy lőn, valóban hamar kiestek a kis piroskák. :D
Eric félhet, és kinézem/tem belőle, hogy elbújik, és nem fog sportszerűen harcolni, de elnézem, mert majd megkapja, ami jár. :D
Mindenesetre megint csak mókás, szeretetreméltó fejezet lett, vááááárom, ismét várom a folytatást. :))
csók néked édes (love)
Szia Kinga! :)
VálaszTörlésNem kellett volna, hiszen tudom, hogy ki sem látsz a teendőkből. :) Deee nagyon-nagyon szépen köszönöm! <3
Ó igen? Hát akkor köszönöm! :)
Szavaidból azt veszem ki, hogy bármennyire is szereted Ericet, örülsz ezeknek a "gonoszságoknak" a lányok irányából. Na meg persze nem félsz megmondani, hogy mennyire kis - nagy - szerencsétlenke. :D Tehát, egy csapatban játszunk! :D
Bevallom, én is a kékekkel voltam, talán, meglehet, hogy éppen ezért nyertek ők, de ezt igazából senki sem tudhatja. A kék egy szép szín, és jó emberek alkották.
Tudom, gonosz voltam, amikor írtam, de hát... olyan hm... maradjunk annyiban, hogy szeretem Ericet szenvedni látni, mert akkor esetlenül aranyos. :D
Igen, megkapta, és ezt tudod is. :D
Tehát nem ennek, hanem a már e következőnek a folytatását várod... hát oké. :D Nem sokára jön. :)
Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy szakítottál rám időt! :))
Puszillak Drága <3