Aki még nem
olvasta, tehát nem értesült erről a játékról, bemásolom ide azt, amit az utolsó
fejezetnél leírtam: Sikeresen elveszítettem egy
fogadást - igaz, nem rajtam múlt a dolog -, éppen ezért, játszani fogunk. Lehet,
hogy már ismeritek, hiszen Nina Law és Vanity
Destiny is sikeresen
teljesítették. Tehát: a feladat lényege az, hogy Nektek írnotok kellene nekem
egy mondatot, netán kettőt-hármat, ami kapcsolódik egymáshoz, ezt pedig majd be
kell építenem egy fejezetbe. Annyit nehezítünk, vagy könnyítünk rajta - ki
hogyan nézi -, hogy kötelező egy ERIC SAADE SZÁM CÍMének szerepelnie ebben a
mondatban; lehet angolul, de magyarul is. Íme egy-két példa: "Olyanok
vagyunk, mint a vissza nem térő visszhangok.", "Képzeld el, ahogy a
medence mellett süttetem a hasamat.", "Ott vannak az
ujjlenyomataid a tükrömön.", és az utolsó - meg kell említenem, hogy
ezeket nem én találtam ki, sőt elleneztem ezt a játékformát, de veszítettem,
ezért most be kell hódolnom - "-Eric, hova mész? -Hazamenetelek a
szerelem nevében.". Na szóval, ezek lennének a példa mondtatok.
Mindent teljesen a fantáziátokra bízok. ;) Emésztgessétek a most kiadott
feladatot, együtt érzek, nekem is sokáig tartott ezt lenyelnem. :D A mondatokat
írhatjátok kommentbe, Chatbe, akár e-mail-be is, csak jusson el hozzám. :)
Kaptam már
mondatokat, amiket nagyon szépen köszönök!
Úgy gondoltam, hogy
megkönnyítem a Ti, és a saját dolgomat is, ezért ez a bejegyzés folyamatosan
frissülni fog ezekkel a már meglévő, ugyancsak a még hozzám el nem érő
mondatokkal. A játék még tart, nem a következő fejezetbe, sőt még az az utániba
sem lesz beépítve, ezért nem siettetek senkit sem, de arra kérlek titeket, hogy
ne felejtsétek, várom őket! ;)
A mondatok:
Jenni:"Mennem kellene fürödni, de hát a
szerelem hív!" - Van egy Love Is Calling-unk, a mondat tökéletes, már csak
arra vár, hogy beépítsem. :))
Dórii:"Nem tagadhatod ha egyesülünk, ez a
robbanó szerelem." - Drágám, - "You can't deny, if we combine, it's
explosive love" - ha nagyon szőrös szívű lennék, nem fogadnám el, mert ez
az Explosive Love-ból kiragadott szöveg, tehát ebben nincs benne a Te eléggé
nagy fantáziád, viszont mivel a cím is kiolvasható, elfogadom. ;)
Roxiii:"Időtlen idők óta vágytam már erre a
csókra." - El sem hiszed, milyen sokáig tartott, mire rájöttem, hogy ez a
Timeless, szóval ügyes vagy, benne van a cím, de mégis teljesen eltér a
dalszövegtől, hiszen a "We could be timeless"-re gondoltam mindig,
mikor végigfutottam a címeken, de nagyot koppant, amikor rájöttem, hogy ez az,
és tényleg fáj, hogy ilyen béna vagyok. :D
Melody:"Nem tehetek róla, hogy ennyire
népszerű vagyok." - Kinek adod alá ennyire a lovat? :D Ez egy jó kis
egoista beszólás lesz. ;) Tehát, Popular.
Vanity Destiny: "-Eric, hova mész? -Haza
menetelek a szerelem nevében." - Veled Lány, meggyűlt a bajom. :D Te
találtad ki a játékot, és nem tudsz egy normális elfogadhatót elővarázsolni. :P
Mivel a példamondatokat te adtad, ezért tőled elfogadom, a többivel tudod, mi
volt a baj, szóval nem részletezném. ;)
Nana: "Olyan ez, mint egy álarcos bál,
kerülgetjük egymást, de nem ismerjük fel a másikat." - Bevallom, a feladat
azért nem tetszett, mert valamilyen szinten meg van kötve a Ti kezetek, magam
részéről nem aggódom, vagy így, vagy úgy, de belefogom építeni, és remélhetőleg
úgy, hogy Nektek is tetszeni fog. Amúgy a Te mondatod nagyon tetszik, ez az
aranyos kategóriába tartozik - mármint az én agyam arrafelé indult el az
elolvasása után -, szóval már én is kíváncsi vagyok, hova fog beköltözni a
Masquerade-es mondat.
Nina Law: "A testem akar téged, a tested
akar engem, minek tagadod, adj mindkettőnknek megkönnyebbülést!" - Kingám,
olyan vagy, mint a Szandi, nyugodtan kezet foghatnátok. :D Hol van itt Eric
egyik dalának a címe? Sehol. "My body wants you girl" - tény és való,
hogy mindenki tudja, hogy ez a Popularban van, és azon gondolkozom, hogy
legyek-e szőrszálhasogató, vagy fogadjam el, mert tetszik ez a mondat, nagyon
tetszik... Flóraa: "Édes, be kéne vallanod, hogy te vagy az én ujjlenyomatom." - Nincs belekötni valóm, köszönöm! :) Fingerprints. Névtelen: "Tudod mit? Ma végre kimondom, hogy téged akarlak!" - Say It, köszönöm a mondatot! Huhh, én is szeretnék sok mindent, kíváncsi vagyok, ki meri ezt ilyen nyíltan kimondani. :D Emília: "Ezt nem hiszem el. Világ életében erre várt, a nagy szerelemre és mikor olyan közel van hozzá, hogy kiböki a szemét, nem veszi észre." Nagyon szépen köszönöm, és nem csak a mondatot, hanem azt is, hogy olvasol. :) Big Love Gréta: "Hajnalban a hátsóülésen ülve álmatlanul eszünkbe jut, hogy ami köztünk van az forróbb a tűznél." - Nagyon szépen köszönöm, imádom ezeket a számokat, és gondolkozom rajta, hogy mégis hogyan fogom tudni beépíteni a Break Of Down-t, a Backseat-et, a Sleepless-t és a Hotter Than Fire-t. :) Cseles. :D Florence: "Feljebb sorolom magamat nálad, mert nálam keresve se találhatnál jobbat." - Köszönöm, és sajnálom az értetlenségemet, de van egy időpont, miután az agyam nem működik rendesen. :D Szóval akkor... Upgrade. :)
Ha minden igaz,
egyelőre ennyi lenne, akit nem írtam ki ide, sikítson! Ha valamivel nem értesz
egyet, azonnal szólj! Itt a bejegyzés alatt, vagy bárhol, csak értesíts! :) Még
mindig várom a mondatokat, remélem gyarapodunk még néhánnyal. :)
Sziasztok, Kedves, Drága Olvasóim! :D
Most, pont ebben a percben lett a történet egy éves. Pontosan 2011. november 19-én, délelőtt 11 óra 22 perckor került fel a Prológus a blogra. :) - Az időzítő kibabrált velem, szóval... múlt időben beszéljünk. :)
Alig merem elhinni.
Lássuk csak, mik történtek ezek alatt a hónapok alatt... 47 rendszeres olvasóval büszkélkedhetünk (Köszönöm!), 417 közzétett megjegyzés (Tudom, lógok még párral. :$), nemsokára elérjük a 34000. (Igaz, ebből jó pár az enyém. :D) oldallátogatást is. Hihetetlenül köszönöm, hogy olvastok, és hogy nem hagytatok még el, és tudom, hogy nagyon gonosz vagyok, az idegeitekkel játszom, de a várakozás a legjobb dolog. ;)
Most pedig elérkeztünk a 35. fejezethez, ami a Repül az idő címet kapta. :) Kicsit hosszabb lett, mint egy megszokott fejezet, ez az én ajándékom számotokra. :)
Van még egy kis apróság... sikeresen elveszítettem egy fogadást- igaz, nem rajtam múlt a dolog -, éppen ezért, játszani fogunk. Lehet, hogy már ismeritek, hiszen Nina Law és Vanity Destiny is sikeresen megcsinálták. Tehát: a feladat lényege az, hogy Nektek írnotok kellene nekem egy mondatot, netán kettőt-hármat, amit majd be kell építenem egy fejezetbe. Annyit nehezítünk, vagy könnyítünk rajta - ki hogyan nézi -, hogy kötelező egy Eric Saade szám címének szerepelnie ebben a mondatban; lehet angolul, de magyarul is. Íme egy-két példa: "Olyanok vagyunk, mint a vissza nem térő visszhangok.", "Képzeld el, ahogy a medence mellett süttetem a hasamat.", "Ott vannak az ujjlenyomataid a tükrömön.", és az utolsó - meg kell említenem, hogy ezeket nem én találtam ki, sőt elleneztem ezt a játékformát, de veszítettem, ezért most be kell hódolnom - "-Eric, hova mész? -Hazamenetelek a szerelem nevében.". Na szóval, ezek lennének a példa mondtatok. Mindent teljesen a fantáziátokra bízok. ;) Emésztgessétek a most kiadott feladatot, együtt érzek, nekem is sokáig tartott ezt lenyelnem. :D A mondatokat írhatjátok kommentbe, Chatbe, akár e-mail-be is, csak jusson el hozzám. :)
Nagyon szépen köszönöm, hogy ha olvastok, lenyomjátok a "Tetszik" gombot, és leírjátok a véleményeteket. Kíváncsi vagyok, hányan fogtok játszani ebben a most leírt játékban. ;)
Jó olvasást! ;)
Puszilok Mindenkit! ♥
35. fejezet - Repül az idő
*2012. október 24. /Amabel szemszög/*
Múlnak,
telnek a percek, főleg akkor, ha az ember nincs egyedül, és jó társaságban van.
Mi kell ahhoz, hogy a halandó ne unja teljesen halálra magát? Valószínűleg amit
most mondani fogok, el fog térni a megszokott válaszoktól. Türelem. Az én
esetemben ez a legfontosabb, hiszen amilyen ez a lökött társaság – mondjuk, én
sem vagyok ez alól kivétel –, egy normális ember már rég idegösszeroppanást
kapott volna. Tehát még csak a normális emberek közé sem sorolhatom be magamat,
hiszen még mindig itt vagyok, sértetlen életerőmmel – néha azért ki tudják
szívni az energiámat –, csorbítatlan jókedvemmel – valahogy érzem, hogy a
testemben újra el fog szabadulni a düh perceken belül -, és az erős
idegrendszeremmel – már semmi sem tud meglepni.
-Gyere csak Steve, nyugi, nem fog senki
sem bántani! – mosolyogtam rá, talán, leendő barátomra.
-Biztos? Mert az a telefonhívás múltkor
eléggé másra enged következtetni – az a három szerencsétlen elkönyvelte
magában, hogy megkeserítik az életemet. Eddig sikerült is nekik. Egyedül annak
örülök, hogy Eric nem vesz részt ebben a játékban, igaz, azt nem mondhatom,
hogy nem élvezi, mert amikor Danny, vagy a másik két jómadár beszámolót tart,
mindig jót derül rajtam és a másik áldozaton.
-Mondtam már, hogy valamelyik haverom
volt hangtorzítóval – nevettem el magam az arckifejezése láttán. Egyáltalán nem
mondható nyugodtnak, pedig azt hinné az ember, hogy egy húsz éves csávó
megbirkózik egy kis fenyegetéssel. Lehet, hogy a svédek nem nekem való lények.
-Oké, de ha valaki rám támad, már itt sem
vagyok! – emelte maga elé a kezeit. Lehet, hogy jobban is járnék, ha lelépne…
még Saade sem ennyire betoji, pedig még a mókusoktól is fél.
-Gyere! – invitáltam, miközben nagyra
tártam az ajtót.
-Siess már! Nehogy Ama észrevegye, hogy
eltüntettük az egyik udvarlóját!
Amint
átléptük a küszöböt, meghallottam Alex kicsit sem halk hangját, miközben
Mike-kal húzták Danny-t a padlón, át a szobán keresztül, aki halottat imitált,
sőt, a tetejében még egy jó nagy adag ketchup folt is volt a fehér pólójára
öntve. És akkor még ők kapják fel a vizet, ha azt merem rájuk mondani, hogy
gyerekesek?! Kész katasztrófa. A mellettem álló – már egy röpke esély sincs
arra, hogy a barátom legyen – srác egy pillanatig lecövekelt, majd amilyen
gyorsan csak lehetett, megindult, nem, ez nem tükrözi azt, hogy milyen gyorsan iszkolt
ki a lakásból, tehát már majdhogynem kirepült az ajtón túlra, vagy már az is meglehet,
hogy az épületet is elhagyta. Valamilyen szinten teljesen megtudom őt érteni.
Ki akarna arra a sorsra jutni, mint amit ő is feltételezett az előbb Danny-ről?
Senki. Éppen ezért hatalmas taps a fiúknak az alakításért. Nagyon hátborzongató
volt. Szép teljesítmény.
-Sziasztok – sóhajtottam beletörődően.
Nem ez volt már az első ilyen eset. – Már megint honnan szereztetek kulcsot? – Legalább öt másolatot koboztam el tőlük az egy
év során, habár meglehet, hogy az több is volt.
-Hé, nem láttátok a kulcsomat? – sétált
be Eric is a lakásomba egy hatalmas ajtócsapódás kíséretében. – Miért van itt mindenki?
– toppant meg egy pillanatra, majd egy vállrendítés után megindult, és levágta
magát a kanapéra. Másodperceken belül én is csatlakoztam hozzá. – És miért van
ilyen sötét? – elég későre járt már az idő, és mivel belépéskor láttam, hogy
két kislámpa is ég, nem kapcsoltam nagyvillanyt, pedig lehet, hogy kellett
volna, hiszen akkor nem tudták volna elüldözni a helyes kék szemű és barna hajú
srácot ilyen könnyen.
-Mert szerintünk így romantikus –
vigyorgott Mike. Aha, romantikus, főleg, hogy hullacipeléseset játszottak.
Persze, teljesen egyetértek. Az első alkalommal annyira megijedtem, hogy
teljesen lecövekelt a lábam, és a sírás kerülgetett, ami meg is talált, Chris
(a majdnem egy évvel ezelőtti jelöltem) ugyan úgy, mint most Steve, elmenekült.
Akkor, ha nem rémülök meg annyira, én is azt tettem volna, de miután
kiviharzott a srác az akkori ledöfött (Mike) felpattant, és mindhárman
elnevették magukat, majd eszükbe ötlött, hogy teljesen magam alatt vagyok, körém
álltak és csitítgattak, mindannyian szorosan öleltek. Ez volt az első
alkalomkor, az ezt követőkön pedig a méreg evett, de mostanra már elfogadtam
azt a tényt, hogy azt szeretnék, ha egyedül öregednék meg. Próbálkozni persze
attól még próbálkozok, de mindig megjárom.
*2011.
december 7. /Eric szemszög/*
Hihetetlen, hogy mennyire izgatott vagyok,
pedig már volt pár videoklip megjelenésem, de ez a mostani valahogyan
különlegesebb, mert most nem csak Twitteren és egyéb közösségi hálókon láthatom
a rajongóim reakcióját, hanem mindjárt első kézből Amáét is megleshetem. Nagyon
remélem, hogy tetszeni fog neki. Adok a véleményére, persze mindenkiére, de ez
más. Ő először a munkámat szerette meg, nem pedig engem – habár lehetséges,
hogy még mindig csak azt szereti.
Egész nap nem voltam itthon, mindenhova csak
rohantam, de most, hogy már itt állok a lány ajtaja előtt, félek. Mi lesz, ha
nem tetszik neki? Mi lesz, ha a Hotter Than Fire videó nem fog akkora sikert
aratni, mint maga a szám? Ugye akkor sem fog „kiszeretni” belőlem? Fontosak
számomra a rajongóim.
Perceken keresztül gyűjtöttem a bátorságot,
majd ahelyett, hogy bekopogtam volna – ez már megszokás – benyitottam, majd meg
is toppantam, hiszen nem volt egyedül, nem világítottak a fényes lámpák, csak
kettő-három kisebb, amely éppen csak akkora fényességet adott, hogy
elképedhessek. Nem tudom, miért nem hallottam kintről, de Ama zokogott, éppen
Danny ölelte, viszont Alex és Mike is nagyon közel voltak hozzájuk. Mi
történhetett? Miért vannak itt? Miért sír? Mit csináltak vele? Kit kell
kinyírnom?
Gyorsan szedve a lábaimat odaférkőztem a
közelébe. Összeszorult a szívem, amikor láttam, hogy patakokban folynak a
könnyei az arcán. Csak őt láttam, és azt a tettrekészséget, hogy muszáj
megvigasztalnom még akkor is, ha nem tudom, mi okozta ezt az állapotot. Fél
szememmel láttam, hogy Mike megszorítja halványan mosolyogva Danny vállát, aki
hátrahúzódott, majd átengedte az utat nekem. El is foglaltam a helyét, és hagytam,
hogy Ama – szó szerint – a vállamon sírjon. Nem értettem semmit sem, de abban a
pillanatban nem is érdekelt, csak szorítottam őt. El is felejtettem a
klippremiert, és minden mást is.
*2012. október 24. /Amabel szemszög/*
-Aha, értem – bólogatott most már Eric is
vigyorogva, majd felém fordította a fejét és megkérdezte a nyilvánvalót. –
Megint eljátszották? – bólintottam összeszorított ajkakkal. Fejem fölött
összepacsizott mindannyival, én pedig aközben próbáltam rájönni arra, hogy ez
nekik miért is ekkora szórakozás, de inkább elhessegettem azt a rémképet, hogy
nem szeretnének boldogan látni, hiszen mindig a kedvemben járnak. Náluk jobb
barátokat nehezen találhatnék itt, ebben az országban.
*2012.
június 20. /Zach szemszög/*
Már hónapok óta nem láttam őt, nagyon
hiányzik, de nem csak nekem, az egész családjának. Örülök annak, hogy itthon
tölti az egész nyarat, lesz mit bepótolnunk. Túl csöndesek voltak a napok a
piszkálása nélkül. Jassel halálra untok már magunkat. Egy kicsit akkor – sőt,
sokkal jobban – javult a helyzet, amikor egy esős (!) délutánon hazafelé –
Maynet házhoz – sétáltunk szépen lassan, komótosan, kiélvezve a felhevült
testünkre csapódó kellemes esőcseppeket, meg persze a csajok ruhája is teljesen
átázott – Jasont igaz, ez nem érdekelte Daisy miatt, de engem nagyon is –,
elmerültem az egyik szembejövő görkoris csaj látványában, amikor egyszer csak a
földön kötöttem ki.
A csajok mellettem vihogva haladtak el, Jas
pedig alig bírt levegőt venni a hirtelen rátört röhögés miatt. Én pedig arra
lettem figyelmes, hogy nem én voltam annyira szerencsétlen, hogy a sima betonon
a semmiben eltaknyoljak, hanem egy könnyű test nehezedett rám. Nem sokáig,
hiszen amint tudott, kinyúlt a testem mellé és feltolta magát, ekkor láttam meg
hatalmas gyönyörű szemeit, telt ajkait, hosszú sötét haját – közrejátszott az
eső is –, ami keretezte kipirosodott arcát. Szép látványt nyújtott. Akkor jöttem
rá, hogy nem csak szó szerint döntött le a lábamról, hanem képletesen is. Gyorsan
felpattant, elnézést kért, én pedig még mindig a földön ülve mosolyogtam rá,
majd olyan gyorsan eltűnt, mint ahogyan feltűnt – görkorcsolya volt rajta. Fél
percig csak bámultam utána – még akkor is, amikor már nem láttam –, csak azután
realizálódott bennem, hogy elfelejtettem megkérdezni a nevét, a telefonszámát,
sőt, mindent! Mekkora egy barom vagyok! Akkor kezdődött el a mi kis játékunk,
időszámításunk utáni második évezred tizenkettedik évének március közepekor.
-Nyugalom
Sunshine, Amabel imádni fog, nincs olyan, akit ne szeretne Eric Saade-n kívül –
vigyorgott Jas a saját beszólásán.
Még hogy ne szeretné Mabel Ericet? Lehet,
hogy most fasírtban vannak a norvég csaj miatt, de minden hónapban legalább
kismilliószor összeveszik az egész ottani társaság. Mire arra kerül a sor, hogy
vissza kell utaznia, újra felhőtlen lesz a kapcsolatuk, mármint a barátságuk.
Tudom, hogy Alex, Mike és Danny azon vannak, hogy elkergessenek Ama
környezetéből mindenfajta lehetséges veszélyjelöltet Eric számára – és erről
még csak nem is sejt semmit sem; hülye az a pasi –, most pedig amíg itthon van, ez a mi
dolgunk lesz Jassel. Nagy örömest segítünk nekik, hiszen már mindegyikünk
idegeire mennek azzal, hogy nincsenek együtt. Lehet, hogy nem bírom Saade-t,
sőt mérges is vagyok rá, mekkora egy vak ember, de szeretném, ha összejönnének
már. Hatalmas kő esne le a szívünkről. Fellélegezhetnénk.
-Hé,
Jasnek igaza van. Amabel nagyon szeretni fog, hidd el, már most odavan érted,
pedig még nem is meséltünk neki rólad, gondolj bele mennyire örülni fog neked –
szorítottam meg bátorítóan a kezét, majd Flo-ra néztem egy kis segítség
reményében. Megforgatta szemeit, majd segítőkészen megszólalt.
-Tudod,
hogy a legtöbb esetben nem értek egyet az idiótákkal – vigyorgott ránk mind a
két lány -, de igazat kell adnom nekik. Ama szereti az embereket, persze csak
addig, amíg nem bántják meg a szeretteit, szóval rendezzük le a formaságokat –
mire készülsz Flower? – ígérd meg, hogy nem fogod megbántani Zachary Larsont! –
fenyítette meg barátnőmet teljesen komoly arckifejezéssel, majd amikor látta,
hogy mind a hárman elképedve bámulunk rá, elmosolyodott. Néha egyáltalán nem
értem ezt a kiscsajt. – Hé, nézzétek, ki jön ott! – mutatott a hátunk mögé,
ahol egy bosszús Amát láthattunk, aki éppen az iPhone-ját nyomogatta.
-Megölöm!
– ért oda elénk. Vett egy mély levegőt, majd elfelejtve azt, hogy valakire
nagyon mérges, elmosolyodott, és amikor lenézett a kezemre, jobban mondva
kezünkre, egy ezer wattos mosoly ült ki az arcára, de azért felfedeztem az
értetlenséget is. – Sziasztok – köszönt szórakozottan, majd sorjában megölelt
minket, testvéreivel kezdte, majd amikor végzett velem is, Sunny-hoz fordult,
bemutatkoztak egymásnak, majd össze is ölelkeztek. Szuper, ez meg is van oldva.
– Veled még számolok, hogy elhallgattad előlem a tündéri barátnődet, Flo érzem,
hogy megfenyegetted, tehát Sunshine ne félj tőlem, jól megleszünk. Jason,
fejezd be a röhögést a képeim láttán, és add vissza a telefonom, valakit meg
kell öletnem.
-Üdvözöljük
Molly-t – vigyorodtunk el mindhárman (Jas, Flo és én), amikor Ama megnyomta a
hívásgombot. Nem tudhattuk, hogy őt fogja hívni, de azzal, hogy elnevette
magát, beigazolódott a sejtésünk.
Így történt tehát az, hogy Amabel kedvesen
fogadta barátnőmet, persze ezt mindannyian tudtuk, kivéve az újonnan társaságunkba
csöppenő Sunshine.
*2012. október 24. /Amabel szemszög/*
-Eric, mikor lesznek már fent a számok?
Megszeretném már venni őket! – mondtam teljesen izgatottan, miközben elsétáltam
a laptopomért, hogy majd azzal együtt helyezhessem kényelembe magamat, hogy
amikor Eric a sajátjáról elérhetővé teszi az újdonságokat, azon nyomban
megszerezhessem őket iTunes-on.
-Most! – nyomta le az entert, majd már
pötyögte is az üzenetet Twitteren. Gyorsan beléptem, majd rákattintva a linkre,
teljesen belemerültem a dalba…
-A kocka formájukat – hallottam
valamelyik okostojás hangját, de amint felemeltem a mutatóujjam, azon nyomban
el is hallgattak.
-Na milyen? – kérdezte Eric arcomat
lesve.
-Pocsék.
-Volt már ennél jobb is.
-Az enyémek sokkal jobbak – válaszoltak
helyettem a jómadarak, persze én nem törődtem velük, csak Ericre figyeltem,
akin látszott, hogy nem igazán tetszik az, amit hallott a srácoktól, de nem
hangoztatta a véleményét.
-Gyorsan meghallgatom még a Miss
Unknown-ot is, és mondok véleményt.
-Na milyen? – tördelte ujjat. Ahelyett,
hogy a rajongói reakcióira figyelne, ami száz százalékban pozitív visszajelzést
mutatna, a mi lökött társaságunk véleményére hajaz? Valami nagyon nincs rendben
vele.
-Hát… nem egy Hotter Than Fire, főleg nem
első meghallgatásra, de azért eléggé szerethetőek – mosolyogtam rá édesen.
Kicsit megnyugodott, kifújta a fölösleges levegőt, majd elmerült a laptopjában.
-Fiúk! – sziszegtem feléjük. – Hagyjátok
már abba az állandó piszkálását Ericnek. Miért jó, ha mindig összetűzésbe
keveredtek?
-Te is állandóan szívod a vérét! – mondta
bosszúsan Danny, miközben bekapcsolta a tévét. Már csak azon csodálkozom, hogy
Alex és Danny még nem költözött be hozzám, vagy legalábbis Erichez. Minden
szabadidejükben itt vannak.
-Nekem szabad – vigyorogtam.
-Csak azért mert a barátnője leszel neked
sem szabad mindent – dünnyögött az orra alatt. Hogy mi van?! Bámultunk rá
mindhárman hosszú, csendes másodperceken keresztül. Egy pillanatra Eric is
felpillantott, de mivel nem tudta miről van szó nem is tulajdonított neki nagy
figyelmet. Egyikünk sem szólt egy szót sem. A fiúk mérgesen én pedig kíváncsian
néztem szegény srácra.
-Én be akarok neki olvasni! – csattant
fel Alex.
-Komolyan? Most pedig már Danny-t
szekálod? – néztem a táncos szemébe, aki csak egyszerűen megforgatta szemeit.
-Nem neki, neki! – mutatott a kezével
Ericre.
-Tudjátok mit? Azt csináltok, amit
akartok! – emeltem magam elé a kezeimet, majd elindultam a hűtőhöz egy kis
édességért. – Kértek joghurtot? – mindenki nemleges választ adott. Sebaj, több
marad nekem.
/Mike szemszög/
Azt hiszem
most fog kibújni a szög a zsákból. Elég sokáig bírtuk mindannyian. Amikor tavaly
Ama szülinapjakor létrehoztuk ezt a szövetséget el sem hittük volna, hogy
ennyire sokáig fog elhúzódni. Ericen és Amán kívül már mindenki beszállt a
„Hozzuk össze Amabelt és Ericet!” titkos társaságba, de még így sem jártunk
sikerrel. Hihetetlen, hogy nem veszik észre egymást, vagyis észreveszik,
szeretik is egymást, de egyikőjük sem lép annak érdekében, hogy sokkal
mélyebben egymásban legyenek. Mondhattam volna szebben is, mondjuk, hogy jobban
belelássanak egymás lelkébe, de azért hahó, pasiból vagyok én is, és mindegyik
lökött is ebben a nappaliban.
-Mondd csak, Eric! – váltottunk át
svédre. Először a pasit intézzük el, utána jöhet Ama is. – Te teljesen hülye
vagy? – nézett fel az említett a laptopjából, majd amint meglátta, hogy mind a
hárman hatalmas szemekkel nézünk rá, letette a készüléket a kisasztalra, majd
hátradőlt a kanapén és érdeklődve, de egyben unottan nézett fel Alexre, hogy
folytassa, amit elkezdett. – Persze, hogy az vagy, és nem csak hülye, hanem vak
is, nem veszed észre már több, mint egy éve, hogy teljesen odavagy azért a
csajért?! Hogyan lehetsz egy ekkora barom? Mindenki tudja rajtatok kívül, hogy
nektek össze kell jönnötök, csak ti ketten vagytok akkora idióták, hogy
kerülgetitek egymást. Nem lenne jobb, ha megölelhetnéd, megcsókolhatnád, ágyba
bújhatnál vele? Nem csak akkor lehet egy lányt megsimogatni, hozzábújni, amikor
sír és meg kell vigasztalni, mondjuk Ama nem az a hisztis picsa, csak akkor
sírt, amikor tényleg ráijesztettünk (és ki tudja még mikor), de mondd csak, nem
volt jó érzés, még úgy sem, hogy nem tudtad mi baja van? Nem töltött el
melegséggel? Nem akarod az ágyadba? Nem szeretnél neki és magadnak örömet
szerezni? Nem lenne jobb, mint az, hogy együtt vagytok és mást sem csináltok,
minthogy beszélgettek, összevesztek és neteztek? Nem lenne jobb egy harmonikus
kapcsolat? Nem lenne jobb, ha nem kellene azon görcsölnöd, hogy bármikor
összejöhet valakivel, ha nekünk nem sikerül elijesztenünk azt a szerencsétlent,
csak azért, mert nem akarjuk, hogy Ama lelépjen valakivel, aki nem te vagy?
Vedd már észre magad ember! – az elején még lassan, halkan beszélt, de a
monológja végére Alex már kiabált, tiszta vörös volt, most jön ki rajta az a
sok feszültség, amit a hosszadalmas hónapok alatt elfojtottunk.
-He? – nézett ránk Eric értetlenül.
Ójajj, a helyében nem tettem volna.
-Ne hezz itt nekem! Most már süket is
vagy? Összepüföljelek? Akkor talán megjön az eszed! – fújtatott Alex már
ténylegesen nagyon dühösen. Danny vigyorgott, én… hát nem is tudom mit néztem
jobban, azt, hogy Ericnek leessen már a tantusz, vagy, hogy Alexhez mikor kell
odaugranom, hogy ne verje agyon a popsztárt.
-Oké-oké, bocs – emelte maga elé a kezeit
–, ha jól értem, azt akarod, hogy megfektessem Amát? – vágott értetlen pofát.
Na ezzel a kérdéssel kirobbantott belőlünk egy hatalmas nevetéshullámot.
-Nem, te szerencsétlen! Ezzel azt mondja,
hogy nektek össze kellene jönnötök, vagyis egymással járnotok, hisz’
szerelmesek vagytok egymásba, a testiség még ráér – fejtette ki Danny.
Tarthatta volna ő a szónoklatot, jól bánik a szavakkal, nem olyan obszcénul,
mint Alex.
-Ne hívj szerencsétlennek, Danny! –
sziszegett mérgesen. – Eddig teljesen abban a hitben éltem, hogy neked
tartogatjuk Amát, ezért még csak közeledni sem akartam, nehogy álmomban
kinyírj!
-Ne merd Danny-re fogni! – szólaltam meg
most már én is. – Ha annyira akartad volna, már rég együtt lehetnétek! – Eric
fogta magát, felállt, kezeit összefonta maga előtt, bevágta a durcit, majd
elindult az ajtó felé.
-Mi a frászt csinálsz? Ülj vissza! –
ordított rá Alex.
-Megyek beköplek titeket Miánál – vetette
oda nekünk dühösen.
-Fogalmam sincs, mit csináltok, min
veszekedtek, de nem lehetne halkabban? Kiszakad a dobhártyám! – förmedt ránk
Ama. – A saját gondolataimat sem hallom, így hogyan írjak vissza normális
választ Dylannek? – ezt már csak motyogta, de mind nagyon jól hallottuk. Nem ez
volt az első eset, hogy ezt a nevet említette, sőt, amióta szeptembertől itt
van, túl sokat hallottunk erről a csávóról. Amúgy Eric megtorpant, hátranézett
a lányra, majd amikor látta, hogy bele van merülve a telefonjába, megrázta a
fejét, és újra megindult beárulni minket. Már csak az a probléma, hogy Mia is a
mi oldalunkon áll, Molly-val egyetemben. Saade a szemközti lakásba indult el,
Saucedo pedig Amabelhez, hogy a kezéből kikapja a telefont, amit meg is tett, a
lány nem kis bosszúságára.
-Add vissza, Danny! – kiabált a srácra. Nocsak,
miért lett ilyen ingerült?
-Zach miért nem mondott nekünk semmit sem
erről a Dylan gyerekről? – fogta a fejét Alex, miközben körbe-körbemászkált a
lakásban. Ez egy pocsék szappanopera. Legszívesebben felröhögnék, de nem
tehetem, nem is tudnék, mert az én ereimben is fortyog a düh.
Mindenki
mérges mindenkire, így fejeződik be egy tökéletes nap.
Csakhogy
még nincs vége…
-Lenyugodtál Eric? – pillantott fel Ama a
laptopjából, majd rámosolygott aranyosan. A srác is viszonozta, persze az övé
nem volt aranyos, soha életben nem mondanék ilyet egy pasira, de mivel Ama is
kissé nyugodtabbnak látszott, úgy gondolom, hogy jó irányba haladnak (mondjuk
egy évig folyamatosan ezt csinálták, de remélem Miáék beszéltek a fejével).
Nagyjából
egy órára tűnt el, ezalatt az idő alatt Alex és Danny hazamentek, mi pedig
elmentünk Amával fürdeni – természetesen külön-külön; amúgy a nyáron költöztem
be hozzá, nem akartam a gerlepárt zavarni, Ama és Eric pedig felajánlották,
hogy mehetek mindkettőjükhöz, de mivel mindig mindenki a lánynál van, hozzá
költöztem be, persze ezt Layla és a
popsztár sem nézte furcsa szemmel, Eric azért, mert elkönyvelte magában, hogy
meleg vagyok, barátnőm pedig ismeri Amát.
Most látom,
hogy már Eric is az alvóruhájában van – egy szabadidőgatya (amit majd
valószínűleg az ágyba fekvés előtt le fog venni, mert nem egyszer jelent már
meg simán csak egy alsógatyában – Ama legnagyobb örömére, és ezt most nem
ironikusan mondom) és egy fehér trikó –, azért most egy kicsit kezdem sajnálni
a srácot. Mi van akkor, ha tényleg csak a szőkeség miatt nem közeledett Ama
felé? De hát akkor mi van Tone-nal? Féltékennyé akarta tenni? Mert az biztos,
hogy sikerült neki, de megérte neki az, hogy Molly-val és vele is kismilliószor
összevesztek? A Melo-s fellépését is azért nem látta Amabel, mert nem volt
hajlandó megnézni a norvég csaj miatt, vagyis akkor még igazából senki sem
tudhatott róluk, de mivel Molly mindenbe beleüti az orrát, tudomást szerezett
Tone-ról, és mivel egyáltalán nem szívleli, Amabelt is ellene játszotta.
*2012.
március 3. /Eric szemszög/*
Tíz másodperc és színpadon kell lennem.
Ahelyett, hogy arra készülnék fejben, hogy minden a helyén legyen, azért
izgulok, hogy a csajok megfognak haragudni rám, ha Tone Damli-val készítek
közös dalt. Kezdjük azzal, hogy ho… oké, előbb a fellépés, utána lehet
gondolkozni…
-Eric
Saade – hallottam meg Dev hangját, amint felkonferál a szám elején…
Kezdődjön a show!
Figyelj Eric, akkor kezdj, amikor kell!
Mosolyogj a kamerába! Lesd a táncosaidat, mozogj velük együtt! Azért nem
ártana, ha néha beleénekelnél… Ne ronts! Légy felszabadult! Élvezd! Figyelj a
ritmusra! Úgy mozogj, ahogy kell! Rengeteget próbáltatok, menni fog! Élvezni
fogják, imádni fogják! Jó dolog, ha az ember magában beszél… Oké, most vagy
soha! Jöhet a Hotter Than Fire! Most leküzdötted minden negatív energiádat, te
is érzed, hogy mennyire felszabadultál? Innentől már a kisujjadból is kirázod. Ééééés tökéletes befejezés!
Megcsináltuk! Fantasztikus volt!
Nagyon
remélem, hogy Amabel is végignézte, mert már elegem van belőle, állandóan
szívat, csakúgy, mint Molly, egyszer még teljesen az őrületbe kergetnek. –
Gondolkoztam ezen, miközben a színfalak mögött elindultam az öltözőmhöz, és lám
csak, kibe botlottam bele?! Megesz az ideg.
-Mi
a frászt csinálsz itt, Amabel?! – förmedtem rá, ő pedig csak nagyokat
pislogott. Basszus, mennyire jól néz ki!
-Jöttem
szurkolni Molly-nak és Danny-nek – rántotta meg vállait.
-Úgy
értem, mit csinálsz itt, hátul a folyosón? – túrtam bele a hajamba.
-Benéztem
Ulrik-hez, meg beköszöntem a Dead by April-es srácokhoz – vigyorgott.
-Az
őrületbe kergetsz – feleltem elhalóan, persze svédül, ilyet nem fogok közölni
neki úgy, hogy meg is értse.
-Mi?
– kérdezett rá reflexből.
-A
Munther gyereket még megértem, de mit kerestél a barmoknál?
-Baj?
– akart kikerülni.
-Igen.
Ahelyett, hogy megnéztél volna, kelletted magad a tuskóknak? – kérdeztem
feldúltan.
-Molly
azt mondta, keresett Ulrik, ezért mentem megkeresni, de közben belebotlottam a
srácokba, és csak nagy nehezen engedtek el – legyintett egyet. – Úgysem voltam
rád kíváncsi – nézett bele tüzesen a szemembe. Na ezt jól megkaptam.
-Igazán?
– léptem közelebb hozzá. Elakadt a lélegzete.
-Igen
– moderálta meg magát, majd ellépett mellettem és eltipegett, de még
visszanézett egyszer. – Amúgy, csini a hacukád – vigyorgott, majd eltűnt a
szemem elől.
*2012. október 24. /Mike szemszög/*
-Már legalább százszor meghallgattam, és
azt kell, hogy mondjam, tehetséges vagy – folytatták a számok elemezgetését,
Eric is maga elé emelte laptopját, majd mindketten belemélyedtek a neten való
szörfölésbe. Hát nem ilyen egy tökéletes kapcsolat? A válasz: nem, határozottan
nem ilyen.
-Eric! – nézett a lány a srácra
kitartóan. Na, talán megjött Amabelnek az esze? Nagyon remélem.
-Tessék? – vágott a popsztár értetlen
fejet. Talán magában ő is abban reménykedik, amiben én is?
-Ismered Ninah Miles-t? – mivel én nem
vagyok mazochista, ezért nem fogom a fejemet a falba verni, bár legszívesebben
azt tenném, inkább helyette csak a fejemben ugrok ki a tízedik emeletről. Szép
halál.
-Amabel – kezdte gyengéden –, hányszor
mondjam még el, hogy nem ismerek fanfiction szereplőket, és tudod miért nem?
Mert csak kitaláltak, viszont Victoria Justice dögös – vigyorodott el a mondat
végére. Oké, én azt hiszem, most teljesen kivagyok.
-Oké, bocsi, csak… most értem a végére,
és ez… hűűűhaaa.
-Ama, te mindenre ezt mondod – vágtam a
fejéhez az igazságot.
-De ez tényleg – bizonygatta, hát jól
van, elhiszem én, csak ugorjunk. Szerencsére mindketten visszamerültek a net
hálójába, én pedig nyugodtan nézhettem az egyik akciófilmet. – Te jó ég! –
motyogta riadtan Amabel a képernyőbe.
-Megint megnyitottál egy ijesztő oldalt? –
nevetett fel Eric, én is elmosolyodtam, hiszen nem csak egyszer járt úgy.
-Nem, de ez… Chace-t akarják egyesek
Christan Grey szerepére – mondta elképedve, még mindig a cikket bámulva.
-És ezzel most mi a probléma, imádod
Crawford-ot, nem? – kíváncsiskodott Eric. A kis naiv, nevettem fel magamban.
Nem azzal van a baja, hogy szerepelne valamiben, hanem, hogy pont ebben. Néha
jól jön, hogy itt lakok, semmiről sem maradok le, főleg nem egy Delia-Amabel
beszélgetésről. Kíváncsi vagyok, mit hoznak ki ebből a témából, vigyorodtam el
magamban ördögien.
-Aha, imádom, tényleg, de ez… -
pillantott fel egy pillanatra, majd visszameredt a képernyőre.
-Bökd már ki! – röhögött fel Eric. Addig
nevess csak, amíg nem tudod miről van szó.
-Ez a könyv, ez a szerep, ez… - szegény
lány már teljesen vörös. Élvezet nézni őket.
-Ama, elalszom, mire kinyögöd! – nyögöd?
Érdekes.
-Azt akarja mondani, hogy nem akarja egy
pornóban látni a kedvencét – segítettem ki őket. Háhá, Eric szájára ráfagyott a
mosoly, Ama pedig már úgy néz ki, mint egy rák.
-Te pornót olvasol? – csattant fel Eric,
basszus, ha nem lenne ilyen feszültség a szobában már rég fetrengenék a
röhögéstől, de magamba kell fojtanom a jókedvemet. Hupsz, ezt az előadást fel
kellett volna vennem videóra.
-Én? Dehogy! Nem olvasok túlfűszerezett
történeteket! – védekezett. – Delia mondta el tömören…
-Ez igaz – erősítettem meg vigyoromat
visszafojtva.
-Megvan a könyv? – kérdezte Eric most már
kissé derültebben. He?
-Meg, de minek az neked? – kérdezte hatalmasakat
pislogva. Megvan? Nem is tudtam. Miért van meg neki, ha állatása szerint nem
olvas ilyeneket?
-El akarom olvasni – rántotta meg a
vállait, miközben kajánul a lányra pillantott. Szegény Amabel. Szegény én. Oké,
eddig bírtam. Kitört belőlem a nevetés, az sem érdekel, hogy furcsán méregetnek,
de nem bírom tovább.
-Mit akarsz csinálni? – riadt meg Amabel.
-El-ol-vas-ni – tagolta a válaszát. Na
nem mintha Amabel óvodás lenne, csak… á, nem is érdemes leállnom velük.
-Minek?
-Mert kíváncsi vagyok – vigyorgott, Ama
pedig egyszerre sápadt le és pirult tovább, nem tudtam, hogy ilyen lehetséges-e
egyáltalán… úgy látszik igen.
-Mire vagy kíváncsi? – hüledezett.
-Hát, hogy milyen filmre kell majd téged
elvinnem – lehet, hogy most kellene visszavonulót fújnom?! Na megyek, és majd
hallgatózom a lépcső tetejéről.
-Jóéjt! – álltam fel, és megindultam a szobám
felé.
-Hova mész? – riadt meg egy pillanatra a
lány.
-Aludni.
-Pá, haver – legyintett egyet Eric, hogy
húzzak már el. Kösz, tényleg.
-Hé, nem láttátok Mike-ot? Beszédem van
vele! – csapódott be az ajtó, majd kérdezte Molly ingerülten. Gondolom ez csak
egy álca, és az izgatottság beszél belőle.
-Most ment fel – sziszegte Eric. Húha,
csak nem mérges?
-Én is szeretlek, Eric – dobta hosszú
haját át a vállán, majd elindult hozzám.
*2012.
január 9. /Eric szemszög/*
-Miért
beszél mindenki rólatok az iskolában, az utcákon és mindenhol? Ugye nem történt
semmi baj? – rontott be a lakásomba Amabel őrültek módjára. Na de, hol marad a
kopogás?
-Milyen
bajra gondolsz? – néztem fel a tévéről, éppen egy nagydarab szörnyet kell legyőznöm,
szóval gyorsan el kell hessegetnem a csajt.
-Ne
csigázz már, inkább bökd ki, hogy miért folytok mindenhonnan, és már
folytathatod is ezt – bökött a képernyő felé ingerülten.
-Nézd
meg a neten – nem lenne egyszerűbb, minthogy engem nyaggat? Különben is, miért
nem Molly-hoz futott?
-Lusta
– vágta a fejemhez. Meglehet, de attól még mindig helyes és szexi.
-Szakítottunk
– jé, nem is volt nehéz válaszolni. Na erre most mit lépsz?
-Mi?
Hiszen nem is jártatok – és még ő az okos.
-Aha,
tényleg nem –
merültem újra bele a játékba. –
Örültem a látogatásnak – vetettem oda neki. – Ez azt jelenti, hogy menj,
boldogítsd Molly-t.
-Szeszélyes,
idegesítő sztárok – állt fel, majd méltóságteljesen kiballagott a lakásomból.
Meg kell mondjam, tetszik, és most konkrétan Amabel Maynet-re gondolok, nem
pedig valami másra, már csak egy kis probléma van, mégpedig: Danny Saucedo.
*2012. október 24. /Mike szemszög/*
Amúgy onnét
láthattam az egész előadást, hogy szerencsére a három hálószobát összekötő kis
tér szabad rálátást hagy az alattunk elterülő hatalmas nappalira. A már mellém érő
Molly is lehasalt, hogy a lent tartózkodó emberkék ne láthassanak minket, majd
összevigyorogtunk. Jó kis műsorban lesz részünk, ebben biztos vagyok.
--Hogy állunk? – suttogta.
-Nézd – csitítottam le…
-Hol is tartottunk? – kérdezte Eric
kajánul, Ama a haját tűrögette a füle mögé, Molly pedig beleöklözött a
vállamba.
*2012.
augusztus 27. /Eric szemszög/*
Két hosszú hónap. Ennyi ideig nem láttam őt.
Ki gondolta volna, hogy ennyire hiányozni fog? Időközben átszoktam Miáék
lakásába, hiszen Amabel nélkül már nem volt élvezetes egyedül Mike-kal ott
dekkolni. Most is éppen oda tartok…
-Hé,
nem tudjátok, hogy Ama mikor jön haza? – igaz, hogy amikor elment, nagyon haragudott rám, sőt kétségem sincs
afelől, hogy most is így érez, de jó lenne már legalább látni őt, még akkor is,
ha csak egy dühös pillantást vetne rám, utána pedig elküldene a fenébe. Pechemre
amikor kitártam az ajtót egy teljesen üres helyiségben találtam magamat. Hol
lehet Mia és Will, főleg este kilenc óra magaslatában?Ah, mindegy, akkor
meglátogatom Mike-ot. – Hé, miért van
itt mindenki? – torpantam meg, mikor láttam, hogy Mike-on kívül még Molly,
Danny, Alex, Edin, Will és Mia is a helyiségben tartózkodik. Nélkülem rendeztek
bulit?
-Szia,
Eric! – sétált be valaki a látókörömbe.
-Te…
te vörös vagy – képedtem el teljesen. Mi ez a hóbort a csajoknál? Mindenki
vörös lesz? Miért olyan menő ez? Mondjuk, igaz, hogy eléggé vadító, főleg rajta.
-Ne
is mondd – vigyorodott el, miközben legyintett egyet. – Veszíttettem valamiben.
*2012. október 24. /Mike szemszög/*
-Fogalmam sincs, de nézd csak, mit
találtam – próbálta elterelni a szót. Ha sikerül neki, falnak megyek, de most
már tényleg.
-Az őrületbe kergetsz Amabel Maynet – temette
arcát a tenyereibe, miközben Ama láthatóan megkönnyebbült. Felmondok.
-Jössz majd holnapután velem az X
Factor-ba? – tette fel váratlanul a kérdést. Nocsak-nocsak…
-Úgy, mint egy randi? – suttogtam vigyorogva
Molly-nak, aki szélesen elvigyorodott és bólogatott is mellette.
-Aha, megyek, Mollyval – tökéletes. Még
csak fel sem nézett abból a hülye gépből. Lepetézek. A fejemet elkezdtem
beleverni a padlóba, még az a fájdalom is jobb, mint az amit lelkiekben kell
elviselnem. Molly azért eléggé kedves, odarakta a kezét, hogy ne azon a kemény
földön törjem össze a fejemet (habár, lehet, hogy csak azért aggódott, hogy ki
ne füleljenek minket).
-Csúcs – szontyolódott el Eric is. Végre!
Talán már teperni fog.
