Nagyon szépen köszönöm azt a rengeteg kommentet, amit kapok Tőletek! Hihetetlenül hálás vagyok, és mindig hatalmas mosollyal olvasom őket. :)) Köszönöm szépen! :)
Ha rajtam múlna - szerencsére nem így volt -, akkor most még nem hoznám a fejezetet, szóval köszönöm Nina Law-nak a buzdítást. :D Már csak az kellene, hogy Te is hallgass rám.
Az ezt követő fejezetben lesz majd egy kis változás, majd azt akkor észre fogjátok venni. Próbálom magam a kitűzött időponthoz tartani. :)
Még tegnap reggel - igen, akkor még úgy nézett ki, hogy már a délelőtt folyamán elkészülök - kiválasztottam egy albumot, amiről hoztam volna a fejezet alá a számot, de mégis inkább úgy döntöttem, hogy ma nem hozok zeneszámot. :)
Nem tudom mit fogtok szólni a fejezethez. A cím nem teljesen megfelelő, de higgyétek el, a következőben rájöttök a dolgokra. :)
Most pedig... jó olvasást kívánok! :)
Puszi♥, adadel
34. fejezet - Születésnapi ajándék
/Amabel
szemszög/
Ha nem én,
Eric játszik taxisosat. Ezen a héten nem csináltam szinte semmi mást azon
kívül, hogy Eric után/elé futkostam, vagyis gurultam, ki hogyan nézi. Molly
teljesen kisajátította Saade járműjét – de van egy olyan sanda gyanúm, hogy már
elhozhatná a szervizből a sajátját, csak túlságosan tetszik neki, hogy Eric
teljesen ki van szolgáltatva; az én káromra.
Most pedig
mivel mindenkinek valami elintéznivaló dolga akadt – mily meglepő -, senki sem
vállalkozott arra, hogy kihoz a reptérre, csak mutogatni tudtak, ezáltal pedig
Eric nem úszta meg a dolgot. Viszont ami meglepett az az, hogy nem ellenkezett,
csak mosolygott, és még mindig mosolyog, megállás nélkül…
-
Tényleg gyönyörű ez a város, főleg így
sötétedéskor – szólaltam meg, miközben kifelé tekintgettem az ablakon, a fényes
kilátásban merengve.
-
Aha, tényleg az – oka van annak, hogy az
épületeket figyelem. Aggaszt, hogy Eric ma ilyen mosolygós, úgy érzem, mintha
valamiben mesterkedne.
-
Na, milyen volt a napod? Minden rendben
megy a stúdióban? – kérdeztem kíváncsian. Nagyon várom már az új albumot, de
megnyugtató, hogy nem csak én vagyok ennyire izgatott, hanem még jó pár más
rajongója is.
-
Jó volt.
-
Csak ennyi, hogy jó volt? Na nem
gondolod komolyan, hogy ennyivel beérem?! – csattantam fel egy kicsit
ingerültebben, mint kellett volna. Nem szeretem, ha valaki csak pár szóval
rendez le.
-
Nagyon jó volt – adta meg az egy szóval
hosszabb választ. Hát nagyon szépen köszönöm. Tudod mit? Nem is érdekelsz. A
hátralévő utat inkább magamba roskadva és csendben fogom eltölteni. – Hé, Ama,
mondtam már, hogy nem adok ki semmilyen információt sem, majd idővel minden
kiderül – óóó Istenem!
Megfogta a
combomat, és… és… több, mint három másodpercig ott tartotta a mancsát, és nem
kapta el, és utána szép lassan emelte csak el. És én teljesen lefagytam, és azt
hiszem normálisan kellene vennem a levegőt, és nem kapkodva. Nyugalom Amabel,
nem történt semmi sem! Lélegezz, ki-be, ki-be. – Óvatosan felé fordítottam a
fejemet, majd még mindig elkábulva pillantottam fel rá. Bárcsak ne tettem
volna! Egy ezer wattos mosolynál is nagyobb terült el az arcán. Mondhatom
eléggé idegesítő volt, de még annál is vadítóbb. El kell szabadulnom. Pont jól jön,
hogy hazautazok.
-
Oh, bocsi, megszokás hatalma – hogy mi
van? Ezt direkt csinálja velem? Nem látja, hogy ezzel nem megy semmire sem?
-
Ez az én szövegem – sütöttem le szemeimet.
-
Valóban? – kérdezte.
-
Aha – fújtam elhalóan. – De ha már itt
tartunk, kinek a combját szoktad fogdosni? – élénkültem fel, miközben
tekintetemet kitartóan az övébe mélyesztettem.
-
Ezt én is kérdezhetném – nézett rám egy
pillanatig még mindig mosolyogva, majd visszafordult az út felé.
-
Szerintem inkább ejtsük a témát – néztem
ki újra az ablakon.
-
Kijöjjek majd hétfőn érted? – eleget
tett a kérésemnek. Ezt sem gondoltam volna.
-
Nem lesz túl korán ahhoz? – a kérdése
melegséggel töltött el, de azért ott van a nagy kérdőjel is bennem.
-
De igen – vonta meg vállait. Csak
óvatosan, ez nehogy kihasson a vezetésre! Azért mégiscsak elmosolyodtam magamban.
-
Akkor gyere. Reggel fél hétkor landol a
gépem, a sulis cuccomat már bepakoltam a csomagtartóba, szóval ha lehetséges,
ezzel gyere, jó? – néztem rá kérdőn, viszont a hangomból inkább az utasítást
hallhatta ki.
-
Megegyeztünk főnök – szalutált egyet.
Még jó, hogy legalább egy kézzel fogja a kormányt. – Amúgy tényleg nem értem
minek mész haza, hiszen ha úgy vesszük, az időeltolódással is számolva, nem
több, mint egy napot leszel LA-ben.
-
Ezt már mindenkivel átrágtuk, és
igazatok van, de megígértem, és tényleg szeretném már látni a szüleimet és a
hugicámat, még akkor is, ha csak nagyon rövid ideig leszek otthon – válaszoltam
ugyan azt, amit már sokszor elmondtam.
-
Aha, értem… és biztos csak ezért? – a
kérdés után összeszorította a száját, csak egy vonal látszódott belőle. Ezt a
reakcióját nem értem. Miért nem értem?!
-
Mi másért? – nevettem fel, pedig
egyáltalán nem érzem magam felszabadultan. Frusztrált vagyok, és ez miatta van
így!
-
Mit kapsz majd szülinapodra? – ez egy
nagyon jó, elgondolkodtató kérdés. De hé, ezen én már agyaltam elég sokat, és
tudod mit?
-
Nem tudom. Nem árulták el a fiúk.
-
A fiúk, mi? – kérdezte gunyorosan.
-
Aha, a fiúk, ki más? A többiek nem
beszélnek az ajándékról, ők viszont igen, direkt, hogy húzzák az agyamat.
-
Azt nem nehéz – mosolyodott el
féloldalasan.
-
Hééé, mit képzelsz, ki vagy te, hogy így
beszélsz velem?! – csattantam fel félhangosan, ma már nem is tudom
hányadszorra. Ideges vagyok, de nem tudom, hogy mi miatt. Talán Eric közelsége,
vagy az, hogy nem tudom, hogy mi miatt megyek haza? Lehet, hogy fele-fele
arányban oszlik ez meg.
-
A kedvenced, Eric Saade – hát… nos…
valljuk be… ez jogos.
-
Ki mondta, hogy a kedvencem vagy? – és
eszembe jutott valami ütős. Vagyis remélem, hogy az lesz. – Lehetsz a
kedvencem, mégpedig a háziállatom. Mi szeretnél lenni? Cicus, vagy kutyus,
netán aranyhal? Remélem bírod a vizet – mézes-mázas hangnemben beszéltem,
méghozzá vigyorogva.
-
Pulyka – morogta az orra alatt.
Felnevettem, jó hangosan, és szívből jövően.
-
Az akarsz lenni, vagy ezt rám mondtad?
Mert ha az utóbbi, akkor meg sem hallottam – nyújtottam ki felé a nyelvemet.
-
Gyorsan húzd vissza! – nézett rám fél
szemmel.
-
Mert különben mi lesz? – na jó, muszáj
volt visszahúznom, mert különben elharaptam volna, viszont kezdek felszabadult
lenni, de a hangsúly még csak a ’kezdek’en van.
-
Leharapom – válaszolt mosolyát
visszafojtva.
-
Tudod mit harapgass – fortyogtam
csendesen.
-
Mit? – nevetett.
-
A sajátodat! - a jókedvűség ragályos.
Bármennyire
is forgolódtam volna saját dühömben, mint a felhőtlen boldogságban – hiszen
teljes homályban élek, hogyan lehetnék így nyugodt? –, nem sikerült. Ő
vigyorgott, én pedig nem bírtam eltüntetni a számról a mosolyomat. Úgy látszik
emellett a srác mellett valahogy mindig sikerül elsöpörni az aggályaimat, még
akkor is, ha nem véglegesen, és közben legszívesebben kitekerném a nyakát – na
jó, mondjuk mostanában elég jól megvagyunk egymással, csak apró összekapások
vannak, de az elég sok van. Ritkán értünk egyet.
-
Szerintem a tiéd finomabb – szép
visszavágás. Hogyan tovább?
-
Nem vitatkozom veled – vontam meg a
vállamat, majd egy diadalittas mosoly kíséretében kibámultam az ablakon.
Meglepő
módon már láttam a repülőteret. Mikor hagytuk el a várost? Nem emlékszem rá,
talán túlságosan belemerültem a tájba, úgy, hogy a fáktól nem láttam az erdőd.
Azt hiszem ez nem meglepő, főleg úgy, hogy Eric – a kedvencem ül mellettem.
Mondjuk, még mindig nem tudom, hogy milyen állatnak képzeli magát, de majd
megkérdezem, ha hazajöttem, és a válaszától függ, hogy milyen eszközöket
szerzek be. Vajon van akkora akvárium, hogy ő is beleférjen? Na jó, ez
nevetséges. Az arcomról nem akar eltűnni a mosoly. Miért kell nekem ilyeneken
agyalnom?!
-
Min derülsz ilyen jól? – kérdezte
felvont szemöldökkel. Nem értem, hogyan láthatta a vigyorgásomat, lehet, hogy
közben kuncogtam is?
-
Á, semmin-semmin – legyintettem egyet,
majd próbáltam komolyabb arcot vágni.
-
Aha, oké… megérkeztünk, de ha gondolod,
még hazamehetünk – kacsintott egyet, majd ügyesen leparkolt.
-
Szia, Eric – nyúltam az ajtóhoz -,
hétfőn találkozunk – nyitottam ki, majd kiszálltam.
Kivettem a
hátsó ülésről a kistáskámat – nem viszek haza semmit sem, hiszen nem hoztam el
mindent -, majd elindultam a bejárat felé. Pár lépést tettem, mikor megfordult
és intettem egyet Ericnek, viszonozta, viszont nem mosolygott úgy, mint én,
csak nézett előremeredten.
/Eric
szemszög/
Sajnálom,
hogy nem mehetek be vele, de ez a hírességgel együtt jár, és ameddig Ama nem
akarja, hogy lencsevégre kapjanak minket – bezzeg Danny-vel lefényképezhették,
vagyis nem örült neki, de akkor is -, addig semmi feltűnősködés nincs
engedélyezve. Kicsit zavar, de hát ez van. Amúgy nem is tudom hogy miért
érdekel ez engem. Kezdek tisztára begolyózni.
-
Helló? – szóltam bele a telefonba. Még
jó, hogy megcsörrent, mert belegondolni sem merek, hogy még milyen gondolatok
bukkanhattak volna fel a kobakomban.
-
Csá,
hol vagy? – rögtön a közepébe. Alex már csak ilyen.
-
Reptéren.
-
Hova
mész? – hökkent meg.
-
Nem én, Ama.
-
Vele
mész? – kérdezte teljesen meglepődve, majd én is ugyan
ilyen hanglejtéssel válaszoltam neki.
-
Naná, miért ne mennék? Tök buli lesz
találkozni a családjával, hiszen járunk. Nem, nem megyek vele – még én is hallottam,
hogy fújt egy hatalmast majd (nem tudom miért kellett lenyugodnia, de mivel
másodpercek múltán válaszolt csak, erre gondoltam) elkezdődött a kínvallatásom
telefonon keresztül. Ez azért elég érdekes.
-
Mi
lenne, ha most az egyszer nem lennél vicces kedvedben? Amúgy megjegyezném, ez
egyáltalán nem volt az, már majdnem hívtam Mike-ot, hogy elújságoljam a hírt.
Amúgy nem én mondtam, hogy jársz vele, hanem te. Szóval jársz vele?
-
Naná, szoktam vele sétálni, főleg mostanában,
hogy egy autóval kell közlekedünk, de előtte ugye még el kell addig is jutni…
-
Saade, te hülye vagy! – szakított félbe,
majd lecsapta a telefont. Miért is hívott? Áh, nem lényeges.
A hazafelé
út rövidebbnek tűnt, de örültem is neki, mert legalább nem kellett magamba
fordulva roskadnom. Habár így sem igen gondolkoztam. Kizártam a nem megfelelő
beugró képeket, és csak a zenére koncentráltam. Több-kevesebb sikerrel, hiszen
nem hallgattam a rádióban szólókat, hanem költöttem őket. Legalábbis egyet
mindenképpen. Felhasználtam a hátsó ülést. Manapság túl sokat vagyok taxisofőr.
Ha ezt agy kicsit átformázom, elég jó alapanyagot kapok.
/Mike
szemszög/
Imádom a
srácokat, tényleg, de Alex ma még az őrült napjainál is idegesítőbben
viselkedett. Tudom, hogy teljesen fel van spannolva meg minden, hiszen
összeakarja hozni Ericet és Amát – ahogyan én is –, de ezt egyáltalán nem
értem, hogy miért pénteken este akarja megbeszélni. – Amúgy van egy olyan
érzésem, hogy nem ez volt az eredeti ötlete, valószínűleg bulizni szándékozott
menni, de biztosan megváltoztatta valaki a véleményét.
Éppen Layla-val
voltam, amikor megcsörrent a telefonom:
-
Helló, tessék!
-
Szevasz,
hol vagy? – hallottam meg Alex hangját a vonal túloldaláról.
-
Egyik haveromnál – barátnőmre pillantottam,
aki mosolygott és bólintott egy aprót, majd megszorította a kezemet. – Miért?
-
Valamit
csinálnunk kell ezzel a két vak emberrel! – mondta dühösen.
Aha, szóval Amáékról beszél. Egyetértek, de Ama elutazott, nem tudunk tenni
semmit sem.
-
Most? Ugye tudod, hogy külön vannak?
-
Mármint,
hogy nem járnak, vagy hogy Ama repül?
-
A másodikra gondoltam. A járásról még
nem is beszélhetünk – sóhajtottam elhalóan.
-
Mondtam
már, hogy vakok?
-
Ja, na de majd megbeszéljük, most nem
érek rá.
-
Mondjuk,
beszéljük meg fél óra múlva? Le kellene ülnünk Erickel is beszélni
– hadarta el izgatottan. Ennek nincs magánélete? – Találkozunk Ericnél! – és letette. Csúcs, most rohanhatok haza.
Mázlimra, Layla egyetértően elengedett. Ismeri Ericet – rajtam keresztül
-, ezért teljesen egyetért velünk, és ha nem is saját kezűleg, de közvetve
szeretne segíteni nekik.
-
Eric bármelyik percben ideérhet – ittam egy
kortyot az üdítőmből.
-
Akkor a terv: ha Amabelnek véletlenül
randizgatni lesz kedve, elérjük, hogy a srác elmeneküljön. Na de Erickel mit
kezdünk? – kapcsolgatta folyamatosan a csatornákat a tévén. Nem talált magának
semmi érdekes műsort. Az ajtónál kulcszörgésre lettünk figyelmesek, majd a zár
kattanása hallatszott. Eric lenyomta a kilincset, majd kívülről nekicsapódott
az ajtónak. Ja igen, az ajtó amúgy nyitva volt.
-
Mi a francot csináltok ti itt? –
kérdezte felvont szemöldökkel, mikor belépése után meglátott minket.
-
Téged vártunk. Van egy kis
megbeszélnivalónk – mondta Alex halál komolyan. Alig bírtam visszafojtani a mosolyomat,
eléggé hátborzongatónak hangzott.
-
Mi? Miért? Csináltam valamit? – hökkent meg,
majd kábulatából feléledve, cuccait ledobta elénk az asztalra, utána pedig
elindult a hűtőhöz, hogy szerezzen magának valami erősítőt.
-
Pont az a bajunk, hogy nem –
megpróbáltam én is olyan hangsúllyal válaszolni, mint az imént Alex, persze
neki valahogy ez jobban áll.
-
Kellett volna valamit?
-
Ne add az ártatlan vakot, te idióta! –
Eric csak összeráncolta homlokát, majd egy vállrándítással elintézett minket,
majd lehuppant közénk, és kezébe vette az irányítást. Mármint a távkapcsolót
sajátította ki magának. – Kiverjük belőle az igazságot? – nézett át a srácon
Alex, majd a szemében kivillanó gonoszságot meglátva, na meg azt, hogy Eric
arca kicsit megrándult, bólintottam egy hatalmasat.
-
Hé, el ne felejtsd, hogy én vagyok a
munkaadód! – kezdte el zsarolgatni a táncost a popsztárt. Szép.
-
Majd átmegyek Danny-hez addig, míg
felépülsz – vigyorgott ördögien.
-
Mi lenne, ha beavatnátok előbb abba,
hogy miért akartok agyonverni?! – csattant fel. Nos igen, ezt teljesen
megértem. Alex sóhajtása közepette még a hajába is beletúrt, majd feltett egy
kérdést, miközben visszafordult a képernyőhöz, ami éppen egy főzőműsort sugárzott.
Apropó… éhes vagyok.
-
Mi van Amával? – azt hiszem ennél jobban
el sem lehetett volna kezdeni ezt a beszélgetést, feltéve persze, ha az lesz
belőle.
-
Most száll fel a gépe – nézett a
karórájára és elmondta nekünk a teljesen felesleges infót, hiszen mi is
pontosan tudtuk. Alex csak a szemét forgatta, én pedig folytattam.
-
Ezt tudjuk, de úgy értem… – próbáltam
valami értelmes kérdést összerakni, persze úgy, hogy teljesen érthető és
nyilvánvaló legyen Ericnek is. – Milyen érzésid vannak irányába? – csak egy
kicsit vágott értetlen képet.
-
Hát… mondjuk hála, hiszen odaadta a kocsiját
úgy, hogy nincs is itt. Na meg persze kíváncsiság, fogalmam sincs minek ment
haza egyetlen egy napra. Biztos a Larson gyerek miatt – aha, szóval féltékeny Zachre.
Megértem. – Ja és, valahova fel kellene írnom, hogy hétfőn ki kell menni elé a
reptérre. – Alexxel váltottunk egy cinkos pillantást, mert azért annyira mégsem
rossz a helyzet.
Viszont
alig tudom elhinni, hogy érzelmekről beszélgetek… PONT VELÜK! Hihetetlen. Ahhoz
képest, hogy Alex is mindig komolytalan, tényleg kell lennie valami nagy megmunkáló
erőnek ahhoz, hogyha ő is össze akarja őket hozni. Talán összejön nekünk majd
valamikor. Mondjuk napok, hetek, hónapok… legrosszabb esetben évek múltán. Nem
is értem, hogy csak ők ketten nem érzik a közöttük lebegő feszültséget?
Méghozzá a pozitív erőket?!
-
Ott az iPhone-od, írd abba – valami nagyon
elvette az egész, az már biztos.
-
Ó, tényleg! – gondolatban homlokon
csaptam magam. Ez most egy kicsit fájt, Alexnek is úgyszintén, arcáról a
megrökönyödést olvastam le, miközben Eric pötyögő ujjait bámulta.
-
Szóval… semmi mélyebb érzést nem érzel? –
el sem hiszem, hogy Alex így nyíltan megkérdezte. Nem csak Saade pislogott
hatalmasra tárt szemekkel, hanem én is.
-
He? – na igen, ennél több válaszra
valahogy nem is számítottam. Teljesen átérzem, ennél többre én sem lettem volna
képes, főleg, hogy csak úgy letámadtuk.
-
Majd visszatérünk rá. Van kajátok? –
legyintett egyet jótét lélek barátom, majd a konyha felé pislogott.
-
Menjünk le, Molly biztosan csinál
valamit – állt fel Eric mosolyogva, viszont a szemében még mindig láttam az
értetlenséget. Na majd egyszer csak megvilágosodik, mindenképpen segítünk neki
ebben. – Ha már az én káromra köt fogadásokat, főjön is a levében – vigyorodott
el gonoszan. – Hé nem úgy volt, hogy ti nem értek rá? – mordult fel.
Hoppá! Na uzsgyi
lefelé, még mielőtt ő kezd kifaggatni minket. Tényleg mindenki lemondta, hogy
Eric és Amabel kettesben lehessenek. Ugye, hogy milyen nemes cselekedet tőlünk?
Remélem jól használták ki az időt.
Szia Adadel!
VálaszTörlésNagyon nagy szerencséd van, hogy hoztad a frisset, és igen, köszönöm, hogy ebben az esetben most hallgattál rám, és ígérem, hogy egyszer el fogom olvasni azt a bizonyosat! :D
Képzeld el, hogy most akkor írok, miután elolvastam, ilyet is rég csináltam, légy büszke! :D Miattad van! Na nézzük a fejezetet, amire már így elöljáróban is azt mondom, hogy Igen, ez az!
Végre van valami, és igen nehezemre esik elhinni, hogy Ama nem pirult el, és nem ismerte fel a dolog igaz valóját, amikor arról a bizonyos nyelvharapásról beszéltek. Én minimum elvesztettem volna a fejem, és úgy nézek a popsztárra, hogy ebből csók legyen, hisz ez nem kicsit volt flörtölés. :D Szóval Hajráááá Eric, Ama te pedig ismerd fel a jeleket! :D
Mindenki nagyon kedves volt, hogy lemondták a kis pár miatt ezt a kocsikázást, ha nem tették volna, komolyan nem tudom mikor történt volna meg egy ehhez hasonló beszélgetés, de nem hiszem, hogy a közeljövőben.
Bár Eric gondolatai igencsak kezdtek az autóban ráállni Amára, és arra, hogy hogyan is érez a srác, amikor már Alexék faggatták nagyon tette az értetlent, és őszintén remélem, hogy valóban csak tettetés volt, és nem ilyen hülye. :D
Alexéknek pedig igazán meg kéne tudniuk, hogy mi volt a kocsiban, míg mentek a reptérre. :D
Ami a hétfői Amabelért menést illeti, imáááádom, olyan édes, hogy kimegy érte, értem is jöhetett volna. Tééényleg!
Éééés így az összefüggéstelen maszlag után a következő részre is rátérve, nagyon, nagyon, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat nekünk az otthoni fiú páros meglepetés terén, szóval siess Adél, és tartsd szépen azt a frissítési ritmust, mert szükségem van rá! :))
Csókollak, vicces, mókás, élvezetes fejezet volt, mostantól álljunk rá erre a szerelem témára! :))
Még egyszer csókollak! :D
Szia, Nina Law! :D
TörlésEgyszer... a nem is olyan távoli jövőben, nem igaz? :D Hidd el, ha tartok még egy két olyan alkalmat, mint tegnap éjjel és ma, akkor már azért fogod elolvasni, hogy teljes legyen az összkép. :D
Büszke vagyok! :D Én pedig úgy döntöttem, hogy most mindjárt válaszolok is, mert különben elfog felejtődni a komi megválaszolása... (Már csak pár oldalam van vissza az ötödikből, utána megyek a negyedikre, és szerintem nem állok le egy darabig. :$) Örülök, hogy így gondolod, és köszönöm, mert én egyáltalán nem így érzem. :D
Ne piszkáld Amát, forrt benne a düh, azt sem tudja miket beszél. Hidd el, a reptéren biztosan leesett már neki, amikor kikerült a bűvkörből. :D
Én kinézem belőle, hogy ilyen hülye... te nem? :D
Erictől és Amától tutira, hogy nem fogják megtudni... az biztos. :D
Neked már említettem, hogy mi lesz, és ez a következő fejezetnél fog bekövetkezni, szóval... majd meglátod. :D
Igyekszem, igyekszem, már meg is nyitottam, hogy írjak. :$
Nagyon szépen köszönöm, hogy szántál rám időt! :D
Majd találkozunk, és tutira nem kíméllek majd. :P
Szerelem? Meglátjuk. :D
Puszillak, adadel
Szia :D
VálaszTörlésHát szégyelld össze magad! Képes lettél volna még váratni minket? Már így is majdnem a hajamat téptem :O
A címmel totálisan átvertél :O Vártam, hogy Ama mikor landol és látja meg valamelyik imádott sztárját - csak sejtem hogy valami ilyesmi lesz- de nem jött a várt meglepetés, hanem helyette röhögőgörcsöt kaptam na meg persze kisebb sokkot :D Úgy érzem kicsit felgyorsultak az események ;) Nagyon helyes, hogy a fiúk ténykednek, mellesleg iszonyatosan zabálni valóak, amint kerítőt játszanak :D De ezt olvasva azért Eric nem lesz egyszerű eset... komolyan nem értem, hogy lehet valaki ennyire "vak idióta" - és lehet jól járna ha a srácok megagyalnák és Ama ápolná... :D na jó nem akarunk rosszat a popsztárnak :D
Te én mekkorát röhögtem mikor Alex "addig elmegy Dannyhez míg Eric felépül" XDD és a háziállatos rész haha XDDD "Pulyka" - esküszöm már hiányzott, eszembe jutottak azok a veszekedések, istenem mennyit nevettem :D
Az a combfogdosós rész :O SOKK!! Imádom ezt az Amát, és ajj akarok ilyen részeket, akarom azt az első csókot, akarom hogy sok sok kínos helyzetbe hozzák a másikat :D És rendet teszek a fejembe, nem mondunk olyat hogy "akarom" szóval kérlek nézd el nekem és képzeld mindegyik szó helyére azt hogy nagyon nagyon szeretném :D De tényleg már iszonyatosan várom *-* Adj egy kis tapogatózót... megöregszem, vagy még lesz színe a hajamnak mikor legalább az egyik beismeri, hogy érez valamit a másik iránt? :D
Na remélem érthető voltam, én mindent megtettem, de annyira imádtam :D Már nem merem azt mondani hogy kedvencem, mert úgy érzem hitelét vesztette ez a szó, hiszen valóban mindig ezt mondogatom, de ezért csak magadat okolhatod! :D Most valami új szón gondolkodom, de egyenlőre nem jut eszembe, szóval erre még azt használom hogy EZ A KEDVENCEM! De a következőig ígérem kitalálok valamit :D
Szóval imádtam imádtam imádtam :D
Nagyon várom a következőt, amit ha jól néztem akkor a blog születésnapjára várhatunk :D
Imádlak, imádtam :D <3
Puszi Jenni
Szia, Jenni! :D
TörlésNem arról van szó, hogy képes lettem volna-e, mert hidd el, tényleg szégyellem, hogy nem hoztam már, de újra feltámadt egy mániám, és mást nem tudtam csinálni, csak azt olvasni. Tényleg, szó szerint. :)
Amikor adtam a címet, akkor én is úgy gondoltam, hogy Ama szemszögből megyünk, de valahogy vonzottak a svéd srácok. Ezért még nem derült ki, hogy Ama mit fog kapni. :D Öhm... szerintem sírva veritek majd a fejeteket a billentyűzetbe, de remélem azért közben mosolyogtok is majd. Habár nem tudhatom, meglehet, hogy nem. Majd meglátjuk.
Úgy érzed, hogy felgyorsultak? Hát... én nem. :D Szerintem ez egy nagyon-nagyon hosszú menet lesz. :D
Örülök, hogy nevettél, az engem is mosolygásra sarkall. :D
Amikor azt a SOKKos részt írtam, először normálisan, szóismétlések nélkül tettem meg, de rájöttem, hogy így sokkal kapkodósabb, és valósághűbb, szóval remélem jól sikerült. :)
Sokára lesz, de mégsem sokára... :P
Érthető voltál, mindent megértettem, és nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat! :))
Igen, a blog szülinapja... lesznek meglepetések a fejezetben, vagyis nagyon remélem, hogy sikerül megírnom rendesen. :)
Köszönöm! *-*
Puszillak♥, adadel
Szia! :) Hihi még is itt vagyok :$ Szóval mondanám hogy ez a kedvenc de hát végülis mondom XDDDDDDDD Eskü megérte várni,és bocsi a zaklatásért :$ Nos igen,mutattkoznak azok a bizonyos jelek :D Aminek rendkívül örülők :P Háh a comfogos rész végül is vissza tért xD Tuti azért csinálta vagyis ez is benne volt hogy kiderüljön kinek a combját fogdosa Ama.Vagy nem? o.O Na meg a másik a nyelvleharapásos.....khm..éreztem hogy ez lesz de még is mi az hogy az ővé finomabb? :O MEGHALTAMMMMMMM X'D Valami nagyobb búcsúszkodásra számítottam "szia" ennyi? na mindegy xD Na végre valaki vagyis valakik akik csinálnak is valamit,mert már szönyű mit művelnek :D Tényleg mindenki le mondta azért hogy ketesbe legyenek? Hihetetlen :DD Nos kíváncsi lennék hogy mikor körités nélkül Alex rá kérdezett mit gondolt :'D Mert he" elégé Eric-es volt de nem sokat takart így xDDD Kíváncsi vagyok mit tervelnel ki Mike és Alex...Meg hogy mi lesz a szülinapi bulin :D Arra megpláne, hogy mi lesz ha haza utazik Ama :D huhu már dörzsölöm a tenyerem :P Bocs lehet még is csak holnap kellett volna írni mert megint össze vissza lett de aztán kit érdekel? Engem főleg majd de most nem na abba hagyom xDDDD várom a kövit nagyon *-* piszillak ;)
VálaszTörlésSziaa Dórii! :D
TörlésVégül is, mondod? Hát hidd el, jól esik, nagyon-nagyon jól esik. :) Zaklatás? Már meg sem kottyan, akkor furcsa, ha nem szóltok, hogy várjátok a fejezetet. :D
Arra jutottam, hogy most már annyira nem fogom húzni az agyatokat, csak egy kicsit még... :$ Azért fogta meg, mert megakarta fogni. Kész, pont, ne láss bele, pasi, nem gondolkozik. :D örülök, hogy hatásos lett. :DD Ezektől többet vártál? Na ne nézz gyagyásnak, ha eddig nem borultak egymás nyakába, most sem fognak. :D Szeretni fogod a srácokat, azt biztosíthatom. :D Szülinapi buliról nem fogunk sokat megtudni még a következő fejezetben, habár még nem tudom, nem értem a végére, majd kiderül. :) Meg fogsz lepődni a következő fejezetben. :P Dörzsölheted is a tenyeredet, de hidd el, neked nem érdemes, én dörzsölöm, hisz' hihetetlenül kíváncsi vagyok a reakcióitokra. *-* :D
Hétfőn jön a friss. :) Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! :)
Puszii, adadel
Sziaaa :)
VálaszTörlésÓÓÓÓ :D Azért csak van itt valami, ami kezd biztató lenni :D De miért csinálod ezt velem? Minden fejezet közben szinte sírok a nevetéstől. Olyan egyszerű dolgokkal tudsz olyan reakciókat kiváltani Amából, Ericből, Mikeból, és igazából mindenkiből, ami engem olyan váratlanul ér, hogy majd'megpukkadok :D
Igazán használhatná még Molly egy ideig Eric autóját :P Tetszik ez az "egymást fuvarozzuk" történet :D Olyanok történnek ezeken az utakon XD de az a nyelvleharapós rész, komolyan nem esett le Amának? Lehet, hogy a fején vörös, de belül nagyon szőke, de így ilyen imádni való :D És azért csak rákérdezett Eric hogy Ama kinek a comját szokta fogdosni, ahogy ez vissza is megtörtént, de persze egyik sem adott rá választ, márpedig azért engem érdekelt volna :P
Eric, mikor elkezdett magában mérgelődni, hogy Ama elmegy és hogy nem kísérheti be a reptérre mert Ama nem adott neki rá engedélyt, hát majdnem cseppfolyós állapotba kerültem :D
Fiúk... ugye ezt nem gondoltál komolyan? Nagyon nem bírhatják már, ha így rátámadnak szegény Ericre, aki tökéletesen adta a hülyét XD Bár én azért nem vagyok biztos benne, hogy magában is azokat gondolta, amiket kimondott, de ez rejtély marad, úgy tűnik!
Na azt meg nézném Molly mit alkot :D Lehet éhen haltak szegények, de mikor rákérdezett hogy "Hé nem úgy volt, hogy ti nem értek rá?" dörzsöltem a kezeim, hogy a drága Saadénk nem is olyan bugyuta mint hiszik egyesek :D Muhahaaa, lebuktatok :D Vagy nem :D
Már nagyon várom mi lesz az a meglepi :P
Kövit gyorsaaaan :D :D :D
Pusziii Roxiii
Sziaaa, Roxiii! :))
TörlésIgyekszem most már nem teljesen idegőrlő fejezeteket írni. :) Hidd el, nem szándékosan csinálom. :$ Egyszerűen ilyen vagyok, a legegyszerűbb hétköznapi helyzetből is úgy tudom alakítani a dolgokat az életben is, hogy mindenki nevessen. :D Annak jobban örülök, ha az emberek a nevetéstől sírnak majdnem, mintsem más miatt. :)
Ama drága itt még nem vörös, beleírom majd, hogy mikor és hogyan lesz olyan. :D Vannak titkok, amik örökre megmaradnak. :D Neem, igazából Ama valószínűleg Zach combját szokta fogdosni, Eric pedig Molly-én még amikor együtt voltak, de csak játszani szeretett volna Amabel idegeivel. :D
Hát... lényegében nem csak azért nem mehetett be, mert Ama nem engedte meg neki, hanem azért is, mert Molly és Eric még mindig együtt vannak a világ szemében, ezért még nem lehet Ericet mással látni. :)
Én élveztem, hogy rátámadtak Ericre... szerintem vicces volt, bár elég fura humorom van. :D Majd még lesz ilyen - talán. :D
Molly nem rossz szakács, csak lusta. :D Lebuktak, hát, de Ericet nem igazán érdekelte, valahogyan jobban vonzotta a kaja gondolata, mintsem leálljon veszekedni a félnótásokkal. :D
Ez a muhahaaa most nekem nagyon Zsoltis volt, megyek is olvasni. :D
Hétfőn jön a folytatás. :)) Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, és bocsánat a kései reakciómért. :$
Puszillak, adadel
Szia!
VálaszTörlésMérges vagyok, felrobbanok. Lényegtelen miért, úgy is leszednéd a fejemet, ha megmondanám, szóval, felejtsd el azt, amit előbb írtam :D
Most előre leszögezem, hogy Imádom Ericet. És most már Mike-ot is :D De, azért Alex-et sem hagyhatom ki a kedvencek felsorolásából, mert őt is borzasztóan szeretem, mert egy bugyuta ember :D
Most mindent szívesen részleteznék, de nem teszem, mert mennem kell más helyre is írnom komit, de majd ha a következőben is ugyanennyi (vagy esetleg több) viccet gyártasz, akkor nem fogok elsiklani felettük,jó?:'DD Szeretem közölni veled, miken dőlök le a székről röhögő görcsömben :D
Eric jól tetteti a hülyét. Bár, neki nem nehéz :D Annyira eltudtam képzelni ezt a "HE?" fejét.. ááh :D szakadok. Aztán mikor a fejéhez vágták, hogy "Saade, te hülye vagy"" nos..egyetértek :D
Most, befejezem. Várom a következő részt, siess ám vele ;)
ölel,Vanity
Szia, Vanity! :)
TörlésTudod, ilyenkor az a módi, hogy kitörlöd azt, amit írtál, és újrakezded, de nem, te csak azért is bent hagytad, hogy rohanjak hozzád, kifaggatni téged, hogy már megint mi bajod lehet. :D Néha fájsz, Drágám! :P
Örülök, hogy imádod őket. :D Öhm... ha most azt mondod, hogy szereted őket, vajon mi lesz a következő fejezetben? :$
Öhm... a következő fejezetben nem tudom, hogy mennyi vicces jelenet került, de majd megbeszéljük. ;)
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! :)) Holnap hozom. :)
Puszillak, adadel
Szia (:
VálaszTörlésMeglepő módon viszonylag időben ékeztem!
Nem véletlenül imádom és annyira Mollyt. Csak neki lehetnek ilyen ötletei, hogy elveszi Eric autóját, hogy Amabellel fuvarozhassák egymást! (:
A reptérre vezető úton és végig vigyorogtam! Komolyan ez a beszélgetés... még én is belepirulok abba a a részbe mikor Eric közölte Amával, hogy "Szerintem a tiéd finomabb " - hát gratulálok Amabel, szépen viselted, én valószínűleg kitágult szemekkel csináltam volna teljesen ostobát magamból, szépen megoldotta a leányzó (: Most már Eric is megtapogatta Amabel combjait XD Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ez tetszik (:
Alex és Mike... én annyit röhögtem rajtuk, ezek annyira idióták :D Még az a szerencse, hogy Eric sem okosabb náluk :P
Imádom ezt a bandát, én nem tudom mi lenne velem nélkülük. Amának biztosan hiányozni fognak ezalatt az egyetlen nap alatt is! De Eric nagyon aranyos volt mikor nem akarta, hogy elmenjen, és hogy azért korán felkel hogy kimehessen érte... ééééédes :$
Nagyon tetszett várom a következő meglepőzködős részt, de remélem Ama mihamarabb visszatért a Team Sweden - hez :D
(: Melody
Szia, Melody! :)
TörlésNyugalom, én is mindig elkések mindenhonnan, a lényeg, hogy ideértél, és a tetejében még írsz is nekem, amit nagyon szépen köszönök! :)
Igen, Molly egy igazán furfangos nőszemély. :)
Amabel naiv, szerintem az is marad, de így legalább tudok vicces helyzeteket gyártani. :D Az oké, hogy egyre közelebb, de mi van akkor, ha csak simán puszipajtások lesznek, mindennemű puszilkodás nélkül? ;)
A csapatba még Danny-t is beveszik, és teljes lesz a káosz, ebben biztos lehetsz. :D
Már nagyon a szívéhez nőttek a srácok, de minden percét lefoglalták otthon Amának, nem kell félteni. :)
Próbálok férfit faragni belőle... :D
Nem megszokott módon fog jönni a fejezet, szóval... majd kíváncsi vagyok a véleményedre. :)
Puszillak, adadel
Szia!
VálaszTörlésTovábbra is tetszik :)
Ez a rajongó Amabel, aki gyakran hangoztatja, habár leginkább magában, hogy Eric a kedvence, sokkal jobban illik a történetben, mint az, aki próbált rosszba lenni a popsztárral. Mindenesetre nekem nagyon élvezhető volt az út a reptérig!
Eric kezd ráébredni arra, hogy valami mintha megváltozott volna benne, és idővel rájön arra is, hogy az Amabellel kapcsolatos, majd remélhetőleg arra is, hogy ez a nagybetűs szerelem, bár azért ez, Téged ismerve, még nem most várható :)
Eric örülhet, hogy ilyen barátai vannak, akik kicsit bugyuták ugyan, de szerintem ennél őszintébb és jobb barátokat nem kívánhatna magának senki sem. :)
Nagy érdeklődéssel várom a következő részt!
*Nana
Szia, *Nana!
TörlésÖrülök, hogy sikerült itt tartanom Téged. :)
Szerintem is élvezhetőbb, az csak egy álAmabel volt, mert megharagudott a popsztárra, de sohasem tagadhatja le az érzéseit.
Rájöttem arra, hogy nagyon gonosz vagyok, éppen ezért... a következő fejezetben egy kis meglepetés fog rátok várni. :)
Már tényleg szükség van arra, hogy valaki szépen lassan felnyissa a szemüket, és úgy látszik ez Alex, Mike és majd időközben Danny lesz. :)
Holnap jön a folytatás. :)
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! :)
Puszi, adadel