39. fejezet - Minden rendben van?

Sziasztok!
Nagyon nagy késéssel, de meghoztam a fejezetet, nem tudok róla mondani semmit sem. Olvassátok el, aztán döntsétek el Ti, hogy milyen lett, én nem igazán érzem erősnek.
Ne ijedjetek meg, hogy ebben még nincsenek benn a mondataitok, az majd a következő fejezetben lesz, aminek a végén valószínűleg majd nagyon nem fogtok szeretni.
Nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást kívánok! :)

Minden rendben van?

  Carly Rae Jepsen - Sweetie

-          Nem tudnátok kicsit feltűnés mentesebben örülni? – kérdezte Eric mellettem, aki vélhetően nincs annyira zavarban, mint én. Mert az holt biztos, hogy én az vagyok, még ahhoz is meg kell erőltetnem magamat, hogy levegőt tudjak venni. Habár… szerintem én most csak álmodom. Biztosan elszundítottam a kanapén, miközben a lányokat vártam. Ez lehet a valódi oka annak, ami most történik velem. Eric sohasem hívna el randira, Mike-ot nem melegezné le, és biztosan nem a liftben csókolna meg, ha megcsókolna, ennél azért remélhetőleg több fantáziája van.

-          Bocs, haver, de nem – vigyorgott Alex. Ha már álmodom, akkor hadd élvezzem a helyzetet. Nem mondom azt, hogy az arcom felvett egy kevésbé vörösebb színt, de azért megpróbáltam kicsit jobban elengedni magamat. Ahelyett, hogy  feszülten simult a kezem Ericébe, fesztelenebb lettem, és ezáltal sokkal jobb érzés lett a bőréhez érni. Kellemesebb, felszabadítóbb.

-          Látjátok? Ama is kezd felélénkülni – nevetett fel Mike. Layla erre oldalba vágta, és hangosan sziszegte hozzá a szavakat.

-          Miért kellett szóba hoznod? Nem lett volna elég magadban örülni? Nézd meg, mit tettél! Kezd már megint pirosodni – ütött még egyet a barátja kezébe, a csapások ellentétesek voltak az arcán látható vigyorral, csak nem szórakoznak rajtam?! De, biztosan, élvezzék csak a zavaromat, valószínűleg én is így tennék, ha nem izgulnék ennyire. Persze ott van az a kérdés, hogy miért feszengek én egyáltalán? Nos, nem tudom, talán az, hogy Eric fogja a kezemet, hogy túl sok kíváncsi szempár bámulja az összefonódó kezeinket… eközben pedig Eric a hüvelykujjával köröz a kézfejemen, ezzel kissé megnyugtatva engem, de mégsem annyira, hogy ne tudjak az előbb történteken agyalni. Meglehet, hogy csak álmodom, de nagyon valódinak tűnik, ez pedig nem engedi meg, hogy teljes mértékben élvezni tudjam. Visszatérve a legfrissebb húsra – szerintem, és Saade szerint –,  Layla harcias lány, de emellett nagyon kedves, összeillenek Mike-kal, néha ráfér a srácra egy kis nevelés.

-          Szép volt kislány! – tapsolta meg Danny az előbbiekért.

-          Saucedo, ha még egyszer lekislányozol, te is találkozhatsz a kezemmel! – mosolygott rá negédesen.

-          Imádom, amikor kiosztjuk Danny-t! Megint csak szép volt Layla – bólintott elismerően Edin, miközben magasra emelte a kezét, a lány is csatlakozott hozzá, majd összepacsiztak, az persze nem számított nekik, hogy legalább három méter van közöttük.

-          Mi az, hogy megint? – nézett értetlenül körbe Eric, majd legyintett egyet és folytatta. – Jól sejtem, hogy rajtam kívül mindenki tudott arról, hogy a kisöcsi nem meleg?

-          Meleg? Ő? – hökkent meg az említett barátnője. – Biztos lehetsz abban Eric, hogy ő nem meleg – nyomott egy gyors csókot a szájára.

-          Csak ennyit kapok? – nézett rá kiskutyaszemekkel.

-          Társaságban vagy és ha nem a nemi identitásodról lenne szó, még ennyit sem kapnál – kacsintott rá kacéran. Oké, csak én érzem, hogy kezd a levegő túlságosan felforrósodni?

-          Menjetek szobára – forgatta meg szemeit Eric. – Ha nem látjátok – mutatott kettőnkre – mi nem léphetünk még le, nem állunk azon a szinten, és nincs kedvem az előjátékotokat hallgatni, mert örömömben, vagy pont, hogy elkeseredésemben még túlságosan beger…

-          Eric, azt hiszem felfogtuk – állította meg Molly.

-          Felfogtuk? Túlságosan is, ha megbocsátotok, én most mennék a barátnőmhöz – kurjantotta kajánul Alex, majd a kabátjával együtt távozott a lakásomból egy meghajlás után. Mindenki felröhögött, majd Edin is felemelkedett ültéből.

-          Hülyén jönne ki, ha most én is lelépnék? – kérdezte tétován, majd a válaszunkkal mit sem törődve, elsietett. Eric nem tűnik boldognak, inkább haragosnak mondanám, jó, persze meg tudom érteni. Hah, kellett nekem elolvasnom az Ötvenet! Beindította a fantáziámat, ami nagyon nem oké, ki kellett volna hagynom ezt a könyvet, Deliára sem fogok többet hallgatni, az biztos. Ajh.

-          Nem szívesen lépek le, és hagylak itt ezekkel a sakálokkal, de rám fér egy jó hideg zuhany – nyomott egy forró csókot az arcomra.

-          Rég volt ilyen jó álmom – csúszott ki a számon, szerencsére Eric ezt már nem hallotta.

-          Szerinted ez álom? – kérdezte Mia közelebb hajolva hozzám.

-          Persze, hogy az, túl szép, hogy igaz legyen – mosolyogtam vissza rá, majd kissé elengedtem magam, a fiúk elmentek többnyire, akik maradtak, nem számítanak fenyegetésnek.

-          Majd meglepődsz – válaszolta Will kedvesen.

-          Na, megyünk, ha már a jómadarak is szélnek eredtek, mi sem téblábolunk itt tovább – állt fel kényelmesen Molly magával húzva Danny-t is.

-          Mi tényleg örülünk nektek – búcsúzott Mia, majd amint kiléptek az ajtón, megdöbbentem, hogy mekkora lett a csend. Hárman maradtunk, de lassacskán én is magára hagyom a turbékoló párt, ideje lenne álmodnom az álmomban.

*

/Eric szemszög/

   Huhh, micsoda fergeteges nap volt! Megérte ez a sok kínlódás, végre az enyém, és csakis az enyém, most már nem engedem meg senkinek sem, hogy elvegye tőlem. Hozzám tartozik, a végzet Stockholmba sodorta, ez biztosan nem véletlen. Ki gondolta volna, hogy elérkezünk ide is? Alig mertem remélni, de hála a skacoknak, összejött. Most totál érzelgősnek és idiótának hallatszódom, de hát… Ama azt hiszem ezt váltja ki belőlem. Őrülten ennivaló egy teremtés.

       JLS - Single No More

   Miután az éjjel kellőképp lehűtöttem magamat, hihetetlenül mély álomba merültem, és nem tetszett amit láttam, egyáltalán nem. Ijesztő volt, pedig semmi rémes nem volt benne. A jövőben játszódott, nem is annyira a távoliban; és azt láttam, hogy a csapattal bőröndöket pakolunk a kocsimba, nem tudom, miért, és azt végképp nem értettem, hogy a mélygarázsban hova tűnt Ama Mazdája, mindig mellettem parkol, ez nagyon gyanús volt, főleg, hogy a lány is ott somfordált körülöttem. Nem értettem a helyzetet. Utaztunk valahova? Biztosan nem, legalábbis nem hiszem, mert igaz, hogy volt pár koffer, de nem annyi, hogy párosan, vagy többen utazzunk, na meg ezeket már mind láttam, Amabel tulajdonában álltak. Amint minden bekerült a csomagtartóba, fogtam magam és beültem a volán mögé. Nem én irányítottam a testemet, külső szemlélő voltam és egyáltalán nem nyugodtam meg a saját arcom látványától. Szomorú volt és nagyon lehangolt, úgy néztem ki, mintha mentem elbőgöm magamat. Amabel nem szállt be rögtön mellém, előtte még hosszasan megölelt minden jelenlévőt, a barátainkat, sőt, még Tone-t is, ott volt közöttük, ugyanolyan elkeseredetten nézett a barátnőmre, mint a többiek. Miért? Mi történt?

   Amikor beszállt mellém, nem nézett rám, csak egy pontot bámult a műszerfalon. Miért nem nézett rám? Én pedig miért bámultam őt olyan bánatosan? Amikor elérkeztünk a repülőtérhez, kezdett körvonalazódni bennem, hogy mi fog történni, és nem engedhettem meg az álom olyan szintű leforgását. Amikor leállítottam a motort, nem mozdultam, fordult a kocka, csak a levegőt vettem szaggatottan. Ama sóhajtott egyet mellettem bánatosan, majd a kilincshez nyúlt, kinyitotta az ajtót és így szólt:

-         Köszönöm és ég veled! – kiszállt és elbotorkált a csomagtartóhoz. Olyan gyengének tűnt, hogy félő volt, hogy elesik. És én nem csináltam semmit! Miért engedtem el egy szó nélkül? Egyáltalán miért engedtem el? Nem látja az az idióta, hogy szeretem (és most saját magamra gondolok!)?!

   Nem csináltam semmit, ültem, miközben néztem, ahogy lassan belép az épületbe és végérvényesen eltűnik a szemeim elől. Sírtam, sőt mi több, zokogtam, szánalmasan néztem ki, és a látványomtól úgy is éreztem magamat.

   Ma reggel pedig korán keltem fel, pedig nem szokásom, ha nem muszáj. Lehet, hogy az álmom miatt volt, de hajnali hétkor már frissnek éreztem magamat, ott motoszkált bennem az a gondolat, hogy ez sohasem történhet meg, ez csak egy vízió volt, amely sohasem fog valóra válni. Ez csak egy lehetőség, amellyel nem fogunk élni. Tudom, hogy szeret engem, és nem kétséges, hogy én is őt. Meglehet, hogy még igazából nem is járunk, vagyis szerintem igen, de ki tudja, ő mit gondol? Szóval amint összekapom magam, lemegyek hozzá, és letisztázom a dolgokat. Meg kell neki mondanom, hogy szeretném, ha a barátnőm lenne, már hónapok óta erre várok – és szerintem nem csak én, valószínűleg minden létező ember, aki ismer mindkettőnket.

-         Szép jó reggelt emberek! – sétáltam be Ama lakásába, a többes szám pedig azért volt, mert láttam, hogy túl sokan szívjuk ugyan azt a levegőt.

-         Reggelt’ – viszonozta teli szájjal Mike, a barátnője pedig szépen lenyelte a falatot, majd csak azután köszönt, na, egy kis illedelmet taníthat majd a pasijának.

-         Hát te? – lepődött meg Mia, Amabel pedig elfordult az ablak felé, éppen telefonált. Kivel beszélhet ilyen korán?

-         Hát én? – vigyorogtam az egyik legjobb lánybarátomra, miközben a szemem sarkából folyamatosan az engem észre sem vevő lányt fürkésztem.

-         Ilyen korán mit csinálsz itt? – bökte ki a kérdését. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz az.

-         Nem tudtam aludni – vontam meg a vállamat, ebből Miából kiváltottam egy nevetést; Mike és Layla pedig cinkosan összenéztek. Azt hiszem, tudják, a tényleges okát, miért vagyok itt, minek firtatni?

-         Ezzel is megvolnék – fújta ki a levegőt Ama, majd odasétált hozzánk, nem nézett rám, még csak egy fél pillanatra sem. Most meg mi van? – A repjegy lefoglalva, már csak Sweety-vel kell beszélnem.

-         Micsoda? – hökkentem meg. Az álmomban is repülőtér volt, nem mehet el sehova sem, csak a holttestemen keresztül. nem figyeltek rám, Mia csak megcsóválta a fejét, a reggeliző galambocskák el voltak magukkal foglalva, csak engem evett belülről a hideg és a tűz egyszerre. Milyen repülőjegy, és ki az a bizonyos Sweety? Mérhetetlenül dühös vagyok, de egyben riadt is. Ama látványosan a karórájára pillantott, majd feltett egy kérdést.

-         Hány óra van most New York-ban? – törte a fejét, számolt vissza az időben.

-         Mennyi az időeltolódás? – kérdezte Mia kedvesen. Engem nem érdekel, hogy hány óra van ott! Engem csak a barátnőm érdekel, aki jelen esetben észre sem vesz!

-         Hat óra – dünnyögte –, oké, hajnali egy múlott, imádni fog ezért – vigyorodott el gonoszan, majd a füléhez emelte a telefonját.

-         Mi folyik itt? – tártam ki a kezeimet Mia felé, ő tűnt a legépeszűbbnek és legsegítőkészebbnek. Miért hagy engem mindenki kételyek között?

-         Eric, shhh, telefonál! – mutatott Amára. Szóval még vaknak is néz, szerinte én nem látom?!

-         Szép jó reggelt! – köszönt az amerikai szépség kárörvendően angolul -, igen, pontosan tudom, mennyi az idő. Ha lerakod, egyedül töltöd az ünnepeket! Oké, szóval 22-én indul a géped, aha, direkt úgy intéztem, hogy itt át kelljen szállnod, azon a gépen már én is fent leszek, szóval együtt megyünk tovább, viszont Ádi, nem értem, minek kell együtt mennünk, ott úgyis találkoznánk, persze, rakd csak le a telefont egy szó nélkül. Én is szeretlek, te idióta! – tök jó, hogy átváltott közben magyarra, így semmit sem érthettem a beszélgetésből. Idegesítő.

-         Kinyomott! – emelte maga elé a telefont, miközben Miának panaszkodott. Ha így folytatjuk, én nem a telefont fogom lecsapni.

-         Ki nyomott ki? – kérdeztem most már teljesen ingerülten. Valami magyar udvarló lesz? Vagy ki? Kit kell agyonvernem?

-         Á, szia Eric, észre sem vettelek – na bazz, kösz Szépségem.

-         Pedig azt mondják eléggé feltűnő egyéniség vagyok – nyúlt el a képem a saját válaszom után. Ennél lejjebb már nem is tiporhatna a csaj. Piszok dolog ez a szerelem.

-         Ja, feltűnési viszketegségben szenved a barátod, ne hogy azt mondd, eddig nem vetted észre! – röhögött fel Mike, miközben elsétált közöttünk, Layla pedig tiszta pipa volt rá. Remélem elagyabugyálja helyettem is.

-         Akkor áll a szünet? – kérdezte Mia a szócsatánkkal mit sem törődve.

-         Naná, nagyimék elfogadták, már a szülők is tudják, Sweety amúgy is benne volt, jó lesz ez, akkor már 27-28-án már jöhettek is.

-         Hova mennek?

-         Miért, te nem jössz? – lepődött meg a kérdésemen.

-         Amíg nem tudom, hogy miről van szó, nem tudok válaszolni – fontam össze karjaimat a mellkasom előtt, mint egy ötéves durcizós kisfiú. Engem mindenből kihagynak! Ez már kezd egy kissé unalmassá és idegőrlővé válni.

-         Majd Amabel beavat, de nekem most mennem kell. Sziasztok! – na, most már csak ketten maradtunk.

-         Van valami oka annak, hogy ennyire feltűnően próbálsz kerülni? – kérdeztem, miközben ledobtam magam a kanapéra.

-         Nem vagy éhes? – szúrta közbe.

-         Ne tereld a témát, Amabel! – mondtam fojtott hangon.

-         Én nem csinálok semmi olyasmit! – emelte maga elé a kezeit védekezésképpen, majd odasétált a velem szemközti fotelhez.

-         Akkor miért nem válaszolsz nekem? – kérdeztem már könyörgően. Egyszer még megőrülök tőle, és lehet, hogy az a pillanat már most fog bekövetkezni.

-         Mire? – ártatlanul tekergette egy hajtincsét, miközben hatalmas szemekkel bámult rám.

-         Tegnaptól kezdve hivatalosan is a barátnőm vagy? – ne kevergessük tovább a forró kását, minél nyíltabb vagyok, annál egyszerűbb az élet.

-         Hogy mi? – na ne. Nem játszunk ilyet.

-         Emlékezetkiesésed volt? – kérdeztem egy apró mosoly kíséretében.

-         Azt hittem, hogy álmodtam – motyogta maga elé.

-         Héé, beszéljetek már egy kicsit hangosabban! Nem hallok semmit sem! – kiabálta Mike a fenti korlát mögül.

-         Mike, húzz vissza a szobádba! – szóltam rá határozottan.

-         Oké, főnök!

-         Most! – nem kellett hátra néznem ahhoz, hogy megbizonyosodjak az igazamról, ismerem már annyira, hogy tudjam, mindenben keresi a kibúvót.

-         Oké, szóval Amabel, nem álmodtál, hogyan is képzelhetted azt, hogy álmodsz? – kérdeztem tőle gyengéden.

-         Egyszerűen. Biztosan ugyanarról beszélünk? – nézett a szemembe.

-         Biztos vagyok benne – mosolyogtam rá. – Most már megcsókolhatom a barátnőmet?

-         A barátnődet? – lepődött meg.

-         Természetesen – majd, amint ez kimondtam, felemelkedtem, és odatérdeltem Ama elé. Nagyon szaporán vette a levegőt, az arca pirospozsgás volt, elbűvölő, mennyire zavarba tud jönni miattam. Nem vártam meg a beleegyezését, nem úgy tűnt, mintha tudott volna egyáltalán válaszolni, viszont láttam a szemében, hogy ő is ugyan úgy szeretné ezt a csókot, mint én. Tehát cselekedtem…

-         Halihó! – énekelte Molly, miután belépett a nappaliba. Ő is mindig a legjobb pillanatban toppan be. – Bocs srácok, zavarok? – nézett a szétrebbenő párosunkra, majd miután nem válaszoltunk neki, továbblibbent a konyhába.

-         Á, dehogy, téged mindig szívesen látunk! – vágtam oda ingerülten, Amabel pedig végig engem nézett, vigyorgott, őrülten aranyos volt.

-         Az jó, szóval Ama most már megbizonyosodhatott arról, hogy nem álmodott – nyitotta ki a hűtőt, majd kiemelte a narancslevet, érdekes, hogy mindenki ilyen otthonosan mozog.

-         Jöhettél volna pár perccel később is – mondtam neki, miközben bekapcsoltam a tévét, Ama csatlakozott az exbarátnőmhöz, én pedig gondolkodtam. Még mindig nem tudom, hogy milyen repülőjegyről volt szó, ez nagyon nem jó így.

-         Hé, Ama, miről beszéltetek Miával? – kérdeztem hozzájuk fordulva, Molly is kíváncsian tekintett a lányra.

-         Két ünnep között megyünk Ausztriába síelni, szeretnél jönni? – mosolygott rám.

-         Ez nem kérdés, még szép, de… várjunk csak, te hova mész már 22-én azzal a Sweety-vel?

-         Ádám, akarom mondani, Adam a neve, mi már akkor megyünk, a karácsonyt is ott töltjük – magyarázta, már csak az a bajom, hogy még mindig nem tudom, hogy ki az az Adam.

-         Ki az az Adam? – kérdeztem.

-         Ja, az unokatesóm, magyar a srác, csak most kint tanul NY-ban.

-         Értem – micsoda megkönnyebbülés, a levegő is könnyebben áramlott ki a bensőmből.

-         Akkor most már biztos, hogy megyünk? – kérdezte vigyorogva Molly.

-         Igen, mindenkivel le van beszélve, már csak a ti repülőjegyeteket kell elrendezni.

-         Jó kis szünet lesz ez, úgy érzem! – mondta Molly vidáman. Én is kíváncsi vagyok, hogy mennyien leszünk, na meg, hogy hol leszünk pontosan. Viszont a lényeg, hogy Amabel Maynet kisasszony ott lesz.

Díjak

Sziasztok! :)
Most valószínűleg nem szerettek, mivel nem fejezettel jelentkezem, de úgy érzem, nem halogathatom, a díjak felrakását a blogra, hiszen már így is el vagyok csúszva, de ne hogy azt merjétek gondolni, hogy nem vagyok hálás nekik, hihetetlenül nagy örömmel tölt el, hogy ennyien gondoltok rám. Köszönöm szépen! <3
Tehát van öt díjam, amiket én most szépen, megkapástól függően elétek tárok. :)
Köszönöm öt, jobban mondva hat embernek ezeket: Nina Law, Engel, Dórii, Anett, Flóra & Vivi! :))

Az első: Nina Lawtól. 

Szabályok:

 1. Írj magadról 11 dolgot!

 2.Válaszolj 11 kérdésre!

 3. Írj 11 kérdést!

 4. Küld tovább 11 blognak!

Írj magadról 11 dolgot (megpróbálok olyat keresni, amit még nem osztottam meg veletek):

1. Nem járok bulizni.

2. Az előbbi pontból következik, hogy nem szeretem a disco zenét.

3. Magamat meghazudtolva, most mégis egy bulizós mixet hallgatok - már napok óta.

4. Gondolhatjátok, hogy valami van a háttérben. :D

5. Szeretek rébuszokban beszélni - pedig ez idegesítő -, viszont valamely pontnál megtörök és a szavak csak kiömlenek belőlem. 

6. Kicsit parázok a holnapi vezetéstől - 10 cm hó hullt ma le.

7. Tegnap kijelentették, hogyha meglesz a jogsim, Bp-re csak éjjel mehetek vezetni - ennek pedig sok értelme van, ühüm, hát persze.

8. A családban imádják a véremet szívni. De mit tehetnék? Így is imádom őket.

9. Eladtam az unokatesómat.

10. Az előbbi pont bizonyítja, hogy nem vagyok teljesen százas. :D

Válaszolj 11 kérdésre:

1. Mi alapján választod ki a mellékszereplőid/szereplőid képeit, személyeit a történethez? Már ha vannak. :) 

   ~ Először letisztázom magamban, hogy milyen emberkét kreáltam, majd a hozzá megfelelő külsőt képzelem el, és ha ez megvan, jöhet a kutakodás a neten. 

2. Mi vett rá az írásra?

   ~ Semmi sem vett rá, egyszer csak nekiálltam, mert unatkoztam péntek este, és így született meg a Környezetem nevezetű fejezetem. :)

3. Vannak olyan blogírók, akik nagy hatással voltak az írásodra? Akár magyar, akár külföldi viszonylatban?

   ~ Természetesen vannak. :) Köztük vagy Te is, és még jó páran, akiket a legelső blogbejegyzésemben meg is említettem, mai napig nagyon hálás vagyok Nekik, Neked, hogy elültettétek bennem ezeket a kósza gondolatokat, és unalmamban nekiálltam írni! <3

4. Szórakozásból írsz, vagy pedig terved, hogy egyszer majd író légy?

   ~ Mindkettő? Igen, azt hiszem, imádok írni, szeretem is azt, amit írok, le tudok ragadni, nem tudom, hogy azért-e, mert olyan jó - mert efelől kétségeim vannak -, hanem inkább azért, mert az enyém, én teremtettem a szereplőket, én kreáltam ezt a világot, ezért csak szeretettel tudok rájuk figyelni. Szeretnék majd író lenni, de kétlem, hogy sikerülne, nem vagyok elég jó. :)

5. Mi alapján adsz személyiséget a szereplőidnek? Barátaid, ismerőseid adnak jellemükkel ihletet, vagy teljes mértékben te alakítod ki őket úgy, ahogy éppen jönnek?

   ~ Mondhatnám azt, hogy mindenki teljesen kitalált, de akkor hazudnék. :) A környezetemben levő emberkékből rengeteg tulajdonságot kiragadtam, nem pontosak, nem konkrétak, csak éppen fellelhetőek azoknak, akik ténylegesen ismerik őket. Vannak olyanok, akik senkire sem hasonlítanak, vannak olyanok, akik túlságosan hasonlítanak, ezért nem tudok erre megfelelő választ adni. :)

6. Megéled a szereplőid érzéseit?

   ~ Nos, hát... elő szokott fordulni, viszont általában ha rossz hangulatban vagyok, nem írok, tehát a legszomorúbb/legszánalmasabb/légkínkeservesebb és a többi... jeleneteket úgy írom, hogy kicsappanok az örömtől, és ilyenkor nemhogy átélem, hanem nevetek a szerencsétlenkedéseiken.

7. Miért ezt az énekest/színészt választottad fanfictionöd főszereplőjévé?

   ~ Mert akkor határozottan bele voltam zúgva Eric Saade-ba, ő volt a favoritom, mást nem is igen imádtam akkortájt, teljesen belefeledkeztem a lényébe. Milyen kis butácska voltam - na nem mintha most nem lennék, mindig találok valamilyen gyagyás hóbortot! :D

8. Mit gondolsz, mit szólna a hírességed, ha meglátná, amit róla írsz?

   ~ Szoktam ezen gondolkodni. Szerintem nem szólna semmit, csak egyszerűen lenyelne keresztben. :D

9. Ha lehetne öt kívánságod, melyek lennének azok?

   ~ Legyen három év múlva. Nagyon jól süljön ki az, hogy eladtam az unokatesómat. (:$) Nem ártana, ha nőnék még pár centit. Azt hiszem ennyi, ha ez meglenne, már nem lenne semmi problémám, mondjuk egy ötöslottónak is tudnék örülni és az sem lenne nagy probléma, ha a világ vezetői megvilágosulnának és megpróbálnák megállítani a Föld elpusztításának folyamatának kezdetét. Ezt szépen megmondtam...

10. Mi a világ egyik legnagyobb problémája, amit ha lehetne, te helyrehoznál?

   ~ Világbéke! Nem, igazából nem vagyok holmi szépségversenyjelölt, akik ezzel a szóval dobálóznak. Ezt azt hiszem senki sem tudná teljesen helyretenni, viszont talán mégis ez az egyik legnagyobb probléma amellett, hogy a globális felmelegedés a nyakunkon van.

11.: Mi azon reális képzelésed, ami lenni szeretnél? Azaz mit szeretnél, mi legyen majd a foglalkozásod?

    ~ Nagyon jól tudod, hogy nem tudom. :D Majd meglátjuk pár év múlva. :)

11+1. Mi a jövődet érintőleg a legnagyobb félelmed?

   ~ Ma: holnap tudjam normálisan irányítani az autót, és ötös legyen a biosz dogám. Mostanában: félek az érettségitől, és a nyelvvizsga gondolatától. Amúgy: nem tudom hogyan fogok tudni elhelyezkedni, nem tudom miben vagyok jó, nem tudom mit tudnék rendesen csinálni, nem tudom milyen munka lenne nekem jó.

Nem szeretnék rossz embernek tűnni, de nem rakok fel kérdéseket, mivel nincs kinek. Nem olvasok blogokat mostanában, csak egy-kettőt, azoknál is le vagyok maradva. Ők pedig tudják, hogy imádom őket, szóval most ezt/ezeket a díjakat gondolatban minden egyes blogírónak küldeném! :)

A második: Engeltől.

"Sziasztok! Most mivel karácsony jön, úgy gondoltam, hogy pár személynek ajándékozok egy 'top secret' díjat! Na nézzük csak, mi a teendőm és a ti teendőitek!"

1. Ha megkaptad a díjat, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható képet!
2. Őszintén kell válaszolj a kérdésekre!
3. Összesen 5 személynek kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-eggyig át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat visszafelé nem lehet adni!(annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)

MI A KERESZTNEVED, HOGYAN BECÉZNEK?

Adél. Nos, ezt pedig nem igazán lehet becézni, de szoktak Lédának, és Adadelnek hívni - az utóbbit én okos ragasztottam magamra még anno az általánosban, mert a adelv-emailcím túl átlagosnak tűnt. Ügyes, nemde? Amúgy néha Adélkáznak, na azt nem szeretem. :D

MELYIK DALON TUDSZ IGAZÁN SÍRNI?

Ha odáig fajulnak a dolgok, hogy sírok, akkor még a legvidámabb dalon is elkaphat a sírógörcs; de nem igazán szoktam, évente maximum ha kétszer, de akkor szakad a cérna, és akkor is csak úgy, hogy senki sem látja. 

FÉLSZ A SÖTÉTBEN?

Attól függ. Fejlesztettem magam, nem riadok meg, ha a városban vagy a falunkban egyedül kell sötétben mászkálnom. Viszont ha hallok valami szerintem rémisztőt, na akkor lesz csak ne mulass. :D

SZERELMES VAGY VALAKIBE?

Mindig az vagyok valakibe. De nem lehet, tudni, hogy az tényleg az-e, lehet, hogy csak egy hóbort. Viszont úgy érzem, hogy most ténylegesen kezdek az lenni - vagy nem; ki tudja? Én azért remélem. *-*

MI VOLT AZ EDDIGI LEGCIKIBB DOLOG, AMI ÉLETEDBEN TÖRTÉNT VELED?

Fogalmam sincs, biztosan van pár. De mivel ezeket próbálom elfelejteni, nem is szoktam rajtuk rágódni.

GONDOLATBAN ÖLTÉL MEG MÁR VALAKIT?

Ó? Még szép, a mögöttem ülő srácokat legalább naponta milliószor.  :D

SZERINTED A PÉNTEK 13. SZERENCSÉT VAGY SZERENCSÉTLENSÉGET JELENT?

Ezt mindig azon a napon állapítom meg, amikor megélem, van amikor semlegesen, van amikor rosszul, de van olyan amikor vidáman, önfeledten zárom le azt bűvös napot.

VAN OLYAN DOLOG AMIT MÉG A SZÜLEIDNEK SEM ÁRULTÁL EL?

Van hát! Azért mindenről nekik sem kell tudni. :D

HALLGATSZ OLYAN ZENÉT, AMIT MÁSOK ELŐTT CIKINEK ÉRZEL?

Amit mások előtt cikinek érzek? Nos, nem, viszont hallgatok olyan zenét, amiket mások cikinek állapítanak meg. :D

KISKORODBAN SÍRTÁL, AMIKOR SZURIT KAPTÁL?

Nem emlékszem. :D De nem hiszem, vagy ki tudja? Anyumat meg kellene kérdezni. 

MIT TENNÉL, HA HIRTELEN HÍRES LENNÉL?

Lubickolnék a hírnévben egy ideig, aztán utána elzárkóznék a világ elől, gondolom az anyagi dolgokat pedig totálisan magamra formáznám, teljességgel harmóniában élnék a szeretteimmel.

SZOKTÁL ÁLMODOZNI?

Öhm... igen, állandóan. Nem egyszer mondták már, hogy le kellene szállnom a földre.

JÁRNÁL CHACE CRAWFORDDAL?

Egy másik dimenzióban igen. :D Amúgy nem, ő olyan túl... nos, nem hozzám való azt hiszem, túl tökéletes. :) Nekem egy magyar, barna hajú, barna szemű 'aranyos' srác bőven - túlontúl is - megfelelne. 

HÁNY GYEREKET SZERETNÉL? FIÚ/ LÁNY, NEVEIK?

Pont tegnap gondolkoztam el ezen, viszont nem tudom pontosan. Mindenképpen szeretnék egy fiút, akit Ádámnak vagy Eriknek neveznék el, és utána pár évre rá egy kislányt, akinek a nevén még nem gondolkoztam. De a fejembe ötlött, hogy mi lenne, ha ikreim születnének először, ami feldönti a kialakított képet... na de, ezzel még igazán nem kell foglalkoznom. Még először az apajelöltet kellene megtalálnom, nemde? :D

ADNI VAGY KAPNI JOBB?

Adni, viszont ha kapok, az is felemelő érzés, mert gondoltak rám, és ez azt jelenti, hogy nem vagyok annyira rossz ember. :)

TITKOM:

Úgy lényegében nincs, mert valakinek mindig kikotyogom, de azért nem fogom ide leírni, hiszen a szó mégis elhal, az írás pedig megmarad. :)

BAKANCSLISTA:

Sok mindent szeretnék, rengeteg álmom van, de mostanában csak egy, ami igazán: ami remélem sikerülni fog - nem írom le, mert köze van a titokhoz. ;)

A harmadik: Dóriitól, lásd. Engel-től kapott díjam. :)

A negyedik: Anettől.

Szabályok:

 1. Írj magadról 11 dolgot!

 2.Válaszolj 11 kérdésre!

 3. Írj 11 kérdést!

 4. Küld tovább 11 blognak!

Írj magadról 11 dolgot: nem szeretnélek titeket untatni, ezért most átugranám, de kaptatok ma már tőlem. :)

1. Miért kezdtél neki írni?

   ~ Mert unatkoztam, és szeretek alkotni, és annak idején rengetek blogot olvastam ezért belevágtam. :)

2. Mi a kedvenc parfümöd?

   ~ Nem vagyok igazán az a csajos lány, éppen ezért nem vagyok jártas a divat és a piperecuccok világában, viszont amit most használok, egyszerűen imádom. :) Perceive Dew, Avonos, és azt hiszem nekem az új illat van meg. :)

3.Sportolsz valamit?

   ~ Jelenleg semmit.

4. Milyen idegen nyelvet tanulnál legszívesebben?

   ~ Spanyolt, azt hiszem. :)

5. Mi a kedvenc városod?

   ~ Egyszer Los Angeles-be és New York-ba mindenképpen szeretnék eljutni, elbűvölnek. :)

6. Mi a kedvenc sorozatod és miért?

   ~ Ez egy nagyon nehéz kérdés. Rengeteg van, rengeteget nézek, de azt hiszem most a Gossip Girl-t kell, hogy leírjam. :)

7. Mi leszel,ha nagy leszel?

   ~ Örülnék, ha valaki tudná erre a választ.

8. Mi a kedvenc dalod?

   ~ Sohasenincs, javítom: nincs kedvenc dalom, soha nem is volt, és szerintem nem is lesz. 

9. Van olyan emléked,amit soha nem szeretnél elfelejteni,miért?

   ~ Nem is tudom, egy emlékemet sem szeretném elveszíteni, mert ez vagyok én, ha valamit elveszítenék, már nem lennék teljes.

10. Melyik a kedvenc blogod?

   ~ Erre nem válaszolok. :) Sok barátnőmnek van blogja, nem tudnék közülük választani, másokat pedig nem igazán olvasok mostanában. :)

11.Ki a kedvenc színészed,színésznőd?

   ~ Nincs kedvencem, sokakat szeretek, de nem tudok közülük választani. :)

Ötödik: Vivitől és Flórától. 

1. Hogyan jött a blogodhoz az ötlet?

   ~ Nem tudom, egyszer csak elkezdtem, a körvonal  kirajzolódni, és attól kezdve már csak mérlegeltem. :)

2. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

   ~ Halvány lila gőzöm sincs, ez még a jövő hatalmas kérdése.

3. Csendben szoktál írni, vagy szokott lenni háttérzaj?

   ~ A második, nem tudok csendben lenni, zavarja a fülemet, valami apró hangnak mindig kell lennie. :)

4. Pasi ideál?

   ~ Mondanám azt, hogy nincs, de eddig mindig csak olyanok tetszettek, akik barna hajú és szeműek voltak. A mostani eset is ilyen, éppen ezért nem sorolnám tovább, mert nem szeretnék konkrét személyt leírni. :) Ja és hoppácska! Vannak azért kivételek! :D

5. Álmodozó típus vagy?

   ~ Mi az hogy?! Nagyon is.

6. Mi volt az a blog vagy könyv amit olvastál és nagy hatással volt rád?

   ~ Rengeteg ilyen volt, de azt hiszem a legintenzívebb A Szent Johanna Gimi könyvsorozat volt, ami még a mai napig is tart.

7. Mi a kedvenc könyved?

   ~ Rengeteg van, de az előbbi könyvsorozat a kedvenc. I'm forever SzJGer!

8. Szereted a tesit?

   ~ Igen, nagyon. :) Bár vannak dolgok, amiket nem szeretek benne.

9. Kedvenc sorozatot?

   ~ Jó pár sorral feljebb már elhangzott a Gossip Girl. :) Megérdemli, hogy kedvenc legyen.

10. Tanulós típus vagy, vagy inkább ahogy esik úgy puffan?

   ~ Nem szeretek tanulni, bár szerintem nem vagyok ezzel egyedül, viszont tanulok, mert kell, nem lehet, mindent a véletlenre bízni. :)

11. Csinos, átlagos vagy sportos stílusod van?

   ~ Csinosnak biztosan nem csinos, viszont ha nagyon kedvem van hozzá, fel tudok úgy is öltözni. Nem tudom, hogy átlagos vagy sportos lenne-e a stílusom, de inkább az első, nem is tudom, olyan adélos, és higgyétek el, ezt nem én találtam ki. :D

Na szóval azt hiszem ennyi lettem volna mára, még egyszer, nagyon, nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltatok rám és megajándékoztatok ezekkel a díjakkal, és röstellem, hogy ezt nem továbbítom lényegében senkinek sem, de gondolatban küldöm minden olyan embernek, akik blogírásra szánták magukat! <3

Puszilok mindenkit! :))

P.S.: azoknak akik végig elolvasták ezt a bejegyzést, üzenném, hogy nem tudom mikor jön a fejezet, viszont azt megsúgom, hogy ott folytatódik, ahol abbahagytuk. ;)